Kik a tisztuló lelkek?

A földön a tisztulás útját járó lelkek: mi magunk, keresztény hívek vagyunk a földön a tisztulás útját járó lelkek. Akik folyamatos bűnbánatban, a megbocsátás után is bűneink okozta sebeinket hordozva járjuk földi életünket, gyógyulást keresve, Isten felé zarándoklunk, hogy elnyerhessük irgalmából az üdvösséget. Mi alkotjuk más néven a zarándok-egyházat, vagy küzdő egyházat. Ezen az úton folyamatos tisztulásra van szükségünk, hogy egyre tökéletesebbek lehessünk, hiszen csak teljesen tisztán,tökéletesen léphetünk Isten színe elé.Tisztulás lehet földi életünk minden perce, ha helyesen éljük meg: felajánlhatjuk imánkban minden örömünket, és fájdalmunkat, sikereinket és kudarcunkat, szenvedéseinket és kísértéseinket, egész életünket. Ha alkalmassá válunk halálunk pillanatában az üdvösségre, de lelkünk még nem egészen, tökéletesen tiszta, vagyis még nincs kész Isten színe látását elfogadni, és Isten végtelen szeretetét befogadni, akkor halálunk után folytatódik tisztulásunka tisztítótűz állapotában.

Haldoklók: rendkívül fontos állapot. Utolsó lehetőség ugyanis, Jézus hívó szavára igent mondani, életünk utolsó percei, amikor még érdemszerzőek lehetünk üdvösségünk érdekében. Élet és halál – vagy mondhatnánk: üdvösség és kárhozat – kérdése dőlhet el halálunk előtti pillanatban. Ezért kiemelten fontos a haldoklók támogatása, segítése, értük való imádkozás, hogy ki tudják mondani minden kísértés ellenére is Jézusnak az IGEN-t: Igen, Jézus, hiszem, te Isten Fia vagy, Isten és Ember, aki által egyedül üdvözülhetek és elfogadom szereteted, bánom minden bűnömet és kérlek, hogy szent véred mossa tisztára lelkem köntösét

Tisztítótűzben szenvedő lelkek: Isten színe látására még nem jutó lelkek a tisztítótűzben szenvedő lelkek, akikre tisztulásuk után biztos, hogy a mennyország, az üdvösség vár. Sokkal inkább jelez ez egy állapotot, mint konkrét helyet. Azon lelkek ők, akik földi életük során Isten hívó szavára ki tudták mondani az Igen-t, keresték Jézust életükben, s el-elbuktak bűneikben. Ezen elkövetett, de már megbocsátott bűneik következménye miatt nem tudnak Isten színe elé lépni. Az irgalmas Krisztus szeretetében látják saját gyarlóságukat, fáj nekik, hogy a Szeretetet bántották bűneikkel és látják: milyen könnyű lett volna jó lenni, s a bűnre, az ördögre nemet mondani. Ők magukért, szenvedéseik csökkentéséért már semmit nem tehetnek, ezért kiemelten is fontosak imáink és szentmise-felajánlásaink. Habár magukért már nem tehetnek semmit, értünk azonban nagyon hatásosan tudnak imádkozni. Különösen is hatásos ima a búcsú számukra, amit a Közösségünkről –> Búcsúk menüpontban olvashatunk bővebben.

A Katolikus Egyház Katekizmusa megfogalmazásában a tisztítótűzben szenvedő lelkek: Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van ahhoz, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevez. Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színe látására. Az Egyház tehát ajánlja a szentmisét, a búcsúkat, az alamizsnát és a vezeklést is az elhunytakért.