Üdvözöljük weboldalunkon!
E-mail: testverek@keti.hu

HÍREK, AKTUALITÁSOK

 

Regisztráció a Konferenciára

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                             Lelkigyakorlaton hangolódtak az új tanévre az ajaki katolikus iskola pedagógusai

2019. augusztus 26-28. között rendeztük meg az idei nyári, a 2019/2020-as tanévre hangoló lelkigyakorlatot az Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde pedagógusai számára a Nyírbátori Római Katolikus Minorita Plébánia Zarándokházában.

A lelkigyakorlatot Szenes István atya, a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösségének priorja vezette, és aktívan bekapcsolódtak Tomka Magdolna segítő nővér és Ákos testvér is a Vianney Közösségből, akiknek köszönjük, hogy szolgálatukkal és szeretetükkel mély lelki és szellemi tartalommal töltötték meg ezt a három napot.
Az elmélkedések a Zarándokház hittantermében és a Minorita templomban zajlottak igen jó hangulatban. István atya kiemelte az Istennel való együttlét fontosságát, és azt, hogy a magunkban rejlő értékeket ismerjük fel, és merjünk is élni azokkal.
Küldetésünk van, a mi küldetésünk akkor lesz hiteles és sikeres, ha a saját életünk megtérése követi azt. Ehhez kell az imában való elmélyülés. Az Istenhez vezetés feladata nem csak a papok dolga, abban minden kereszténynek részt kell venni a maga területén. Tisztelve másokat, és feltétel nélküli szeretettel közeledni a másikhoz.
Megfejtettük közösen az AMEN „titkát”: A (Ajándék) M (Meghívás) E (Erő) N (Nem hallgathatunk Jézusról). Köszönjük!
Igaz, hogy nem vagyunk tökéletesek, de Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk!
Sokszor érezzük azt, hogy a hétköznapok terhei óriási súllyal nehezednek a vállainkra, és nem látjuk a következő lépést. István atyától az életszentséghez vezető útra is kaptunk segítséget a mindennapjainkra.
Elragadtatással, átéléssel, egyszerű, természetes, kedves, közvetlen hangon szólt hozzánk lelkigyakorlatunk vezetője.
Lelkigyakorlatunk záró napján a máriapócsi Szent Mihály-bazilikában vettünk részt a szentmisén Szenes István atyával, Magdi nővérrel, Galsi János atyával és Gáspár Mátyás atyával, iskolalelkészünkkel. Most is, ott a Kegytemplomban, azt éreztem, hogy István atya adni szeretne nekünk abból a csodálatos hitből, amellyel a jó Isten ő általa megszólítja az embereket.
A jó hangulatú beszélgetéseink segítették azt a lelki feltöltődést, mely István atya szavai által mélyült el bennünk.

A hazafelé vezető úton megfogalmaztuk, hogy szeretnénk úgy figyelni egymásra, mint akik valóban testvérei egymásnak, és szeretnénk a mindennapok nehézségei között is szeretettel fordulni a másik emberhez. Szeretnénk örömet okozni egymásnak az új tanév folyamán is.
A lelkigyakorlat áldás volt minden résztvevő számára. Köszönjük szépen!

Ragány Zsuzsanna
intézményvezető-helyettes

“LÁTHATATLAN TÁNC”

LELKIGYAKORLAT EGYETEMISTÁKNAK

Hatalmas bálterem, villany fel, megszólal a zene és kezdődik a láthatatlan tánc…valahogy így indult el a mi lelkigyakorlatunk is egy márciusi péntek este.

Nagyböjtben vagyunk, az elcsendesedés időszakában, amikor felajánlás képpen lemondunk valamiről, bűnbánatot tartunk és várunk. De vajon mire? A halálra vagy az életre? Egy biztos: az út, ami odáig vezet csakis egy társsal együtt jó, Ő vele, aki mindig melletünk van, támaszunk és oltalmunk. Ezen a szűk lelki hétvégén számos szentírási szakasszal, diameditációval, elmélkedéssel segített minket a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért közösség valamennyi tagja, hogy megtanuljuk a helyes tánclépéseket, és azokat gyakorolva összeálljon egy olyan koreográfia, mely az élet útján vezet nem mással, mint az Istennel. De bízok-e annyira Benne, mint Ő bennem? Nos, induljon a tánclecke:

Kíváncsiak voltunk mi is, mint Zakeus. Próbálkozásaink, mint vad fügefák magasodnak elénk a mindennapokban és igaz, nem vagyunk tökéletesek, de mint leckék egyikét meg kell tanulnunk, Ő úgy szeret minket, ahogy vagyunk! Nem kell túrbóznunk Isten szeretetéért, mert azt sem elnyerni, sem elveszíteni nem tudjuk. Bizonyításképpen, hogy mennyire szeret minket, A nagy Isten olyan kicsi lett, hogy az emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből és emberré lett.

Sokszor, amikor azt érezzük, hogy a hétköznapok terhei óriási súllyal nehezednek a vállainkra és nem látjuk a következő lépést, amikor úgy gondoljuk, hogy a bűneink elválasztanak minket az Istentől, fel kell ismernünk, hogy Jézus ura a lehetetlengségnek. Eszünkbe se jut, hogy Rá bízzuk a megoldást? Rossz érzés, amikor rá kell jönnünk, határt szabunk Istennek imáinkban. Beengedjük Őt életünkbe, de ajtókkal teli folyosóra és kiválasztjuk, aktuálisan melyeket nyitjuk meg előtte.

Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy jól imádkoztam? Meg tudtam nyílni az előtt Akiben hiszek? Hiszem-e egyáltalán, hogy amiért imádkozok, azt tényleg megkapom? Testvér, érzéseidet sose felebarátoddal oszd meg előbb, hisz szemüveget adsz rá, mely megsebzi őt, és azon keresztül fog szemlélődni. Fel kell ismernünk, ha letesszük Isten elé érzéseinket, gondjainkat Ő betölt minket. Ő a nehézségeinkben erőt adó Isten. Így hát engedjük, hogy szentgyónásunkban fájjon az Úr szeretete, hogy már életünkben tisztuljunk és találkozhassunk a rólunk soha le nem mondó Istennel.

A Boldog Terézia Feminine Studies Szakkollégium lelkigyakorlatozói nevében szeretnénk megköszönni a Vianney Testvéreknek, hogy a leckék által útmutatást adtak nekünk a nagyböjtben, hogy a tánclépések a lábunk után a szívünkben is nyomot hagyjanak, és személyes időnkben az Istennel lehessünk csak mi Ketten, a táncparketten! J

A KOMMUNISTA ÁLDOZATOK EMLÉKNAPJA

Dr. Erdő Péter bíboros látogatása

Pócspetriben február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megemlékezést tartottak egyházi és közjogi méltóságok részvételével. Az eseményen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is részt vett, szentmisét mutatott be a 70 évvel ezelőtti megtorlásban keresztény hitükért életüket áldozó és megaláztatásokat elszenvedő emberekért, köztük a börtönbüntetésre ítélt Asztalos János, Pócspetri akkori plébánosáért és Királyfalvi Miklós aljegyzőért, akit az események után 3 napon belül kivégeztek.

A megemlékezésen részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, Szocska Ábel görögkatolikus nyíregyházi megyéspüspök, dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő, Tamás György, Pócspetri polgármestere, P. Szenes István SFV, a Vianney Testvérek priorja, Pócspetri plébánosa, a Vianney Testvérek tagjai, a Nagykállói esperesi kerület papjai és más világi, közjogi méltóságok.

A megemlékezés a máriapócsi Árpád-kori Szeplőtelen Fogantatás-templom előtti téren kezdődött, ahol a vendégek koszorút helyeztek el a Mindszenty József bíborost ábrázoló szobor előtt, ezután Erdő Péter Mindszenty boldoggá avatásáért imádkozott a templomban.

Pócspetri lakosai generációkon keresztül hordozták a 70 évvel ezelőtti események utáni megtorlás, kínzások, halálbüntetés, ellehetetlenítés keresztjét. A hétfő délutáni megemlékező szentmisén több százan vettek részt, mint ahogyan 1948 június 3-án is egyként tettek tanúságot hitük mellett, amikor nem értettek egyet a katolikus iskola államosításával. Bátor helytállásuk következményeként a kicsiny szabolcsi települést a kommunista hatalom igazságtalanul megbélyegezte, rendőrgyilkos faluként írta be a történelembe, mígnem a rendszerváltás utáni perújrafelvételnek köszönhetően rehabilitálták a falut. E változás nehezen ment át a köztudatba, ezt erősítette 70 év után, 2017-ben Királyfalvi Miklós újratemetése is. Mint mondják, bíboros még nem járt a faluban. Erdő Péter jelenléte ezen a megemlékezésen Pócspetri lakosai számára elégtételt jelent.

„Mi úgy érezzük, hogy most, amikor Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek tiszteletreméltó Mindszenty József hercegprímás harmadik utódja, 70 év után látogatásával megtiszteli a székhelyétől távol lévő kis községünket – ahol még sohasem járt az ország első főpapja –, akkor nemcsak Pócspetrinek fejezi ki tiszteletét és elismerését, hanem egész magyar népünknek, a 45 éven át hitéért vállalt minden szenvedésért. A keresztény hitük miatt hátrányt szenvedők, a hittanbeíratások megalázó törvénytelenségeiben kigúnyolt szülők, a hitük miatt felvételt nem nyerő fiatalok, a hitükért lenézettek és megkínzottak ezrei nyertek elégtételt” – köszöntötte Holp György, a pócspetri római katolikus-templom gondnoka a település nevében a bíborost az ünnepi szentmise elején.
Erdő Péter köszönettel fogadta az őszinte szavakat, és kérte a híveket, hogy tekintsenek rá a hitükre és Jézus Krisztusra, akiért 70 évvel ezelőtt a településen emberek adták életüket és szabadságukat.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

  1. A most felolvasott evangéliumi szakasz Szent Márk elbeszélésében közvetlenül Krisztus színeváltozásának csodája után következik. Az imént hallott esemény is azt mutatja meg, hogy Jézus a Megváltó, ő az a szabadító, akit hittel kell fogadnunk.Az ördögtől megszállott gyermek tüneteinek leírására ma sokan azt mondanák, hogy beteg lehetett, talán epilepsziás. Annyi bizonyos, hogy Jézus tanítványai nem tudták meggyógyítani. Jézus azonban itt is megmutatja, hogy belőle erő sugárzik. Ő nem egyszerűen emberi eszközökkel igyekszik segíteni. Így kiált fel: „Ó, te hitetlen nemzedék, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket?” (Mk 9,19). Ebben a felkiáltásban már ott rejlik a válasz a tanítványok szorongó kérdésére, hogy ők miért nem tudták a beteget meggyógyítani. Még a fiú apja is bizonytalanul, kishitűen fordul Jézushoz: „Ha tehetsz valamit, segíts rajtunk!” Jézus azonban megérzi ebben az emberben a hit csíráját. És valóban, az apa kérleli: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” Tehát nem csupán emberi eszközökben bízik, hanem Isten segítségét kéri. Mikor pedig Jézus a beteget meggyógyítja, tanítványainak is elárulja, hogy itt isteni erő működik, hiszen a böjt és az imádság emberi eszközök arra, hogy Isten segítségét kérjük.

  2. „Minden lehetséges annak, aki hisz” – mondja Jézus. Isten az, aki minden helyzetben képes az emberen segíteni. Azt azonban, hogy hogyan teljesíti be szabadító művét, mi emberek előre nem tudhatjuk. Tavaly volt 70 éve, hogy itt, Pócspetriben a hívők megdöbbenéssel és felháborodással értesültek arról, hogy államosítani akarják az egyházi iskolát. Asztalos János volt akkor a plébános. A hívek tiltakozó nagygyűlést tartottak. Lehet, hogy volt, aki úgy gondolta, majd ez a tiltakozás meghatja a budapesti kormányzatot, esetleg elállnak szándékuktól, vagy jobban figyelembe veszik az emberek kívánságát. Ha csak a hivatalos szólamokra figyeltek, gondolhatták is ezt, hiszen mindig a nép akaratáról, a nép hatalmáról, a dolgozók érdekéről szólt a propaganda. Azután persze eldördült egy lövés egy rendőr fegyveréből. Ezt követően a rendőr meghalt. Több se kellett a hatóságoknak, gyanúsított lett az egész falu. Márpedig az akkori törvénytelenségek légkörében rövid volt az út a gyanúsítás és az elítélés között. A szabályos bizonyítás és a törvényes védekezés nagyon sokszor lehetetlen volt. A koncepciós perekben előre fogalmazták meg, hogy kit miért és milyen súlyosan kell elítélni. Az emberekből pedig kínzással és fenyegetéssel csikarták ki a vallomásokat az előre elképzelt forgatókönyv szerint. 1948 végén már Mindszenty bíborost is letartóztatták. Ebben a légkörben született a halálos ítélet Királyfalvi Miklós ellen. Asztalos Jánost életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1956-ban szabadult. A sors tragikus fintora, hogy az egész eljárást személyesen Rajk László és Kádár János felügyelte. Nem sokkal később Rajk László maga is koncepciós per áldozata lett, de Kádár János is börtönbe került.Az isteni szabadítás műve néha hosszútávon válik világossá. 1990-ig kellett várni, amíg a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte a régi ítéletet. 1993-ban valamennyi érintett személyt rehabilitálták. Mindez pedig még csak az emberi igazságszolgáltatás. Királyfalvi Miklóst 2017-ben temették újra. Fokozatosan tudatosult a társadalomban a régi események hiteles, igaz története.Mindezt azonban nem pusztán emberi szemmel nézzük. Isten ritkán avatkozik be feltűnő csodákkal a történelembe. De ellenállhatatlanul, szuverén úrként, valódi gazdaként teljesíti be művét az emberi cselekvések útján. Mert a történelem mindig két szálon fut: van az emberinek, profánnak látszó felszín, a mélyben pedig ott működik a mindent kormányzó isteni gondviselés. Talán ennek a gondviselésnek a különös üzenete, hogy innen, Pócspetriből a per utáni évtizedekben számos papi hivatás indult. Mintha a 70 évvel ezelőtti nemzedék szenvedései és kiállása a katolikus nevelésért titokzatos módon meghozta volna a maga gyümölcsét. Mindszenty bíboros úrról is sokáig és sok mindent híreszteltek. 44 évvel a halála után most kerülhetett sor arra, hogy a Szentatya megerősítse a határozatot hősies erényeinek elismeréséről. Mostantól kezdve tehát a tiszteletreméltó címmel illetjük őt, hűségét pedig példaképnek tekintjük. Bár az ő személye volt a legismertebb a hitükért szenvedést vállaló bátor magyar katolikusok közül, de tudjuk, hogy személye jelképpé is magasodott. Mindazoknak a szimbóluma ő, akik hitük, meggyőződésük, emberségük bátor vállalása miatt kínzást, börtönt, megaláztatást szenvedtek, sőt feláldozták az életüket is. Hosszú a sora azoknak a vértanúknak és hitvallóknak, akiket a XX. század tanúságtevői közül már a boldogok sorába iktattak itt, a Kárpát-medencében. Az ő szenvedésük ma is lelki segítség népeink számára.

  3. Napjainkban is két szálon fut a történelem. A felszínen tisztességes, vagy akár téves, önhitt vagy rosszindulatú, nagylelkű vagy önző emberi törekvések működnek az események sodrában. A mélyben pedig halad előre egy isteni terv, amely nem zárja ki az emberi szenvedést és a tragédiákat, de örök és teljes igazságot szolgáltat. Mert az életünk túllép az időn és a téren, mert a földi élet megpróbáltatásai eltörpülnek az örök boldogság végső igazsága mellett.Jézus tanítványai sem tudtak meggyógyítani minden betegséget. Ma sem tudjuk a világ minden baját orvosolni. De ha Krisztus követői vagyunk, akkor ne csupán a magunk erejében bízzunk, hanem fedezzük fel az imádságot és a böjtöt! Érezzük át, hogy szükségünk van Isten segítségére egyéni és közösségi életünkben.Az ő áldását kérjük Pócspetri egész közösségére, hazánkra és az egész emberiségre. Ámen.

A szentmise után az emlékezés virágait helyezték el Asztalos János plébános emléktábláján, majd a résztvevők énekelve átvonultak a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskolába, ahol további beszédekkel, köszöntőkkel és a település fiataljainak előadásával folytatódott a megemlékezés.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

                  

HÁZASSÁG HETE  PROGRAM- ÚJPEST EGEK KIRÁLYNŐJE FŐPLÉBÁNIÁN

2019. február 25.

A Házasság hete keretében a Vianney Testvérek és a lelkiségben élő Családok Jézus Szívében Közösség és a Fília Ifjúsági Közösség meghívást kapott a Főpébánia és a Szent István Plébánia közösségeitől, hogy előadásokkal és tanúságtételekkel töltsünk egy napot velük a kölcsönös gazdagodás reményében. A nap fő témája a tisztaság volt a házasságban és az élethivatásokra készülve. A nagyszámú résztvevővel zajlott program igazi mély egységet hozott létre a vendéglátók és meghívottak között. A köztünk és velünk lévő Jézust megtapasztalva  igazi ünnep lett, ünnepeltük teremtettségünket, meghívásunkat az életszentségre vezető útra, akár a házasságban, akár  az Istennek szentelt életben.  A nap programja alább olvasható.

10.00–10.15 Közös megnyitó-flashmob- köszöntők
10.15–11.00 HÁZASOKNAK: Szenes István atya – A házasság természetfelettisége
FIATALOKNAK: kisfilm + tanúságtételek (Hogyan lehet megélni a tisztaságot)
11.00–12.00 HÁZASOKNAK: Lukács László és Krisztina – BOM-előadás
FIATALOKNAK: Szenes István atya – Tisztaság, közösség
12.00–12.15 KÁVÉSZÜNET
12.15–13.00 HÁZASOKNAK: kiscsoportos beszélgetés (férfiak-nők)
FIATALOKNAK: Gloviczki Eszter előadása a szerelmi hormonokról
13.00–14.00 SZENTMISE
14.00-tól       EBÉDSZÜNET
15.00–16.00 HÁZASOKNAK: Szenes István atya – A fiatalok nemi nevelése
FIATALOKNAK: Fiatalok a fiatalokkal
16.00-tól Fórum – kérdések hozzánk a nap témáival kapcsolatban
17.00 Finálé –  VELED IS MEGTÖRTÉNHET – Út a házasságig-

tánc a tiszta szerelemről ( játék idő 35 perc) A Fília Közösség előadásában

IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGÜNK TAGJAI- A FÍLIÁSOK – KÉRDEZTÉK PALÁNKI FERENC DEBRECEN-NYÍREGYHÁZI MEGYÉSPÜSPÖK ATYÁT

Kísérés, nyitottság, megkülönböztetés - Fiatalokkal találkozott Debrecenben Palánki Ferenc megyéspüspök

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottságának elnökével találkoztak a fiatalok 2018. november 10-én, Debrecenben, a Megtestesülés-templomban. Palánki Ferenc megyéspüspök Kocsis Fülöp érsek-metropolitával együtt képviselte hazánkat Rómában a 2018. október 3-28-ig tartó fiatalokról szóló püspöki szinóduson.
A főpásztor előadás, majd kötetlen beszélgetés formájában osztotta meg a szinódusi élményeit, a tanácskozás eredményét a résztvevőkkel. Az előadás után szentségimádást tartottak, majd szentmisével és agapéval zárták a napot.

Palánki Ferenc püspök bevezető gondolataiban a szinódus fogalmáról beszélt. Elmondta, együtt haladást, közös úton járást jelent, amely nemcsak a tanácskozásban merült ki, hanem a jövő pasztorációjának, különös tekintettel most az ifjúságpasztorációnak az irányát is jelenti. Erre kereste a megoldásokat a mintegy 300 fős négy hetes tanácskozás, akik között 40 fiatal a hangulatról is gondoskodott. A főpásztor Ferenc pápa a szinódus nyitóbeszédére is visszaemlékezett, amikor a Szentatya kihangsúlyozta, a szinódus nem parlamenti törvényhozó szerv, hanem együttgondolkodás, egymásra és Istenre figyelés. A közös imák, tanácskozások, beszélgetések, a pápa közvetlensége egy bensőséges Egyház-élményt jelentett számára. Személyes élményként megosztotta, hogy a Szentatya házigazdaként minden alkalommal kézfogással üdvözölte a résztvevőket tanácskozás termének bejáratánál. Így történhetett meg az is, hogy a püspök atya éppen Ferenc napján, egy liftben utazhatott a pápával. E találkozás különleges ajándéka volt, hogy a pápa magyarul köszöntötte őt a névnapján.

Váljunk a fiatalok számára megszólíthatóvá (1.)

A Palánki püspök atya ezután áttért a záródokumentum pontjaira. Elmondta, a három részből álló dokumentum lényegi mondanivalóját az emmauszi tanítványok történetével hozták párhuzamba.
Az első fejezet a kísérésről, meghallgatásról szól. A történet szerint az emmauszi tanítványok reményvesztetten hagyták el Jeruzsálemet, a reménység városát, mert azt hitték, Jézus Izraelt fogja világhatalomra juttatni. Ő a világot jött megmenteni. Aki kevesebbet remél az Istentől, mint amit az Isten adni akar neki, az csalódni fog Benne — tette hozzá a püspök. Jézus tehát melléjük szegődik, kérdezi és meghallgatja őket.
Sok reményvesztett fiatal van a világon, akik tele vannak kérdésekkel, csalódásokkal. Váljunk számukra megszólíthatókká hangsúlyozta a főpásztor, majd példaként egy baráti összejövetelt említett, ahol a fiatalok nem merték őt megszólítani. A püspök atya kezdeményezett velük beszélgetést és válaszolt a fiatalok mély, komoly kérdéseire, majd így folytatta: Szükség van arra, hogy a papok, szerzetesek, tanárok, képzett laikusok képesek legyenek meghallgatni. Sokszor az a probléma hogy képzetlenek vagyunk, nem vagyunk megszólíthatóak. A fiatalok be vannak zárkózva a sajátos világukba, sok esetben nem hajlandók szóba állni a felnőttekkel. A szeretet üzemmódjában tudunk nekik segíteni, ehhez nagy türelemre van szükségünk. Jézus megtanít bennünket Isten szeretetére. Ő velünk akar élni, jelen akar lenni az életünkben. Az emmauszi tanítványok kérik Jézust, maradjon velük. Ha megszólíthatóak vagyunk, akkor bennünket is kérni fognak erre a fiatalok, amely azt jelenti, jó úton haladunk.

Csak a hiteles ember tudja átadni a hitet

Jézus megtanít bennünket a figyelmes szeretetre. „Rájuk nézett és megesett rajtuk a szíve.” Hogyan nézünk egymásra, a fiatalokra? A Szentatya sokszor beszél arról, hogy a szeretet elvárásokat támaszt. Azt mondta, nemcsak a fiatalokról, hanem a fiatalokhoz akar szólni, tanácsot, útmutatást adni nekik. Sokszor a fiatalok nem kérnek az Egyház korlátaiból.
Palánki püspök atya a hit átadásának lehetőségeiről is beszélt. Mint mondta, az Egyház azon gondolkodik, hogyan adja át a hitet. Sok esetben ez nem működik, a fiatalok a szentségek felvétele után eltávolodnak az Egyháztól. Lehet, hogy nem vagyunk elég hitelesek? Jézus Krisztus meghalt értem és feltámadt, örök életet ajándékozott, ebből öröm kell, hogy fakadjon. Ha nem leszek hiteles, nem tudom átadni a hitet. Hitelesen megéljük e kereszténységünket családjaink előtt, részt veszünk e mindig a szentmisén? Nem elég, hogy hiszek, hanem az a legfontosabb kérdés, hitem mennyire határozza meg a kapcsolataimat, az életemet. A hit átadásának nehézségei főleg a jóléti társadalmakban jelentkeznek.
A hit átadása nem minden kontinensen probléma. A megyéspüspök más országbeli tapasztalatokat is megosztott a fiatalokkal. Elmondta, Dél Amerikában nem ritka a 2-3 órás szentmise, a 100 milliós lélekszámú Fülöp-szigeteken nincs paphiány, a lakosságának közel 50 % 22 év alatti. A fiatalos, országban a 8-10 gyermekes családok legtehetségesebbjeiből pap, a többiből orvos, tanár, mérnök lesz.
Ferenc pápa szerint a legjobb ifjúságpasztorátor egy másik fiatal, aki tanúságot tud tenni társa előtt a saját hitéről.

Hová kísérjük a fiatalokat?

A kísérés másik fontos kérdésére is kitért a püspök atya: Hová kísérjük a fiatalokat? A szinódus záródokumentuma azt is hangsúlyozza, hogy a fiatal kor ajándék időszak, de annak véget kell vetni, hogy helyet adjunk a felnőttkornak. Eljutnak e a fiatalok erre a szintre? A helyes kísérés következménye, hogy a fiatalok meghozzák a maguk döntését. A kísérés fontos dolog, de veszélyes, ha nem úgy kísérjük őket, ahogy nekik jó, hanem ahogy ők kérik. Majd utalt Nagy Csaba egyházmegyés pap dolgozatára, amelyben a kísérés témában kifejti, hogyan fordult meg az embereknek gondolkodása. Régebben a babakocsiban ülő gyermek útközben az édesanyját figyelte, látta az arcrezdüléseit, reagálását különböző helyzetekre, tehát anyján keresztül szemlélte a világot. Ma a babakocsiban ülő gyermek kifelé néz, nem az édesanyját látja, hanem az eléje táruló világot, mindent magának kell befogadnia, értékelnie. Ez azért nem jó, mert a fiatal korán önállóvá válik, hamis információkhoz jut és saját magának kell döntéseket hozni. Ha valaki korán önálló lesz, akkor képtelen lesz érett felnőtté válni.
Hogyan kell tehát kísérni a fiatalokat? Irányt mutatva, korlátokat állítva, mert nem valamitől, hanem valamire vagyok szabad.

Nem mindegy mire nyitott a fiatal (2.)

A dokumentum második része a nyitottságról szól. Az emmauszi tanítványoknak megnyílt a szemük s felismerték Jézust, amikor kezébe vette a kenyeret és megtörte azt.
Nagyon fontos, hogy a személyes kapcsolatokra, teljes odaadottságra legyenek nyitottak a fiatalok. Adj oda mindent és kérj egy tiszta és teljes szívet. Merniük kell mindent odaadni, hogy képesek legyenek a hivatásuk elérésére.
A szinódus egyik kiemelt témája a hivatás volt. Nem mi választjuk a hivatást, hanem az választ bennünket. A döntés egy hivatás mellett Isten és ember személyes találkozása és annak a megértése, hogy mit kar Isten kihozni az életünkből. A Szentatya hangsúlyozta, a hit nem olyan világosság, amely eloszlat minden sötétséget, hanem olyan látás, amely segít sötétben is eligazodni. Csak annyi hitetek legyen, hogy a következő döntést meg tudjátok tenni, lehet ez egy apróság is. Isten a távoli problémákra nem a mai napon ad választ. Nem kell a jövő elképzelt nehézségei miatt aggódni. Ha minden napot kegyelemmel együtt éljük meg, csoda történik.

A megkülönböztetés segít a döntéseinkben (3.)

A záródokumentum 3. része a megkülönböztetés módszerét elemzi. Ez azt jelenti, ha döntés helyzetben vagyok, fel kell sorolni a választás mellett és ellen szóló érveket és ez alapján kell meghozni a döntést. Ez vonatkozik a hivatásra, párválasztásra. Ha van egy élő Isten kapcsolatom, akkor az a megkülönböztetéseimre, a döntéseimre is hatással lesz.

A dokumentum befejező gondolata a fiatalok életszentségre való meghívásáról szól.
Szentnek, vagyis Istenhez tartozónak kell lenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem hibázunk hanem, hogy növekedünk, erősödünk hitben. A fiatalok szentségen keresztül képesek megújulni, és így pajzsként lehetnek jelen az Egyházban — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

„Útmutatásaid örömömre vannak” (Zsolt 119,16) – Életek az Életért – II. Életvédő Konferencia Pócspetriben

„Ha a házastársak Isten kezéből elfogadják azt a tényt, hogy vannak termékeny és terméketlen időszakok, s ezzel élnek, akkor házaséletük tisztaságát megőrzik. Ez az egyetlen elfogadható módszer, hiszen a fogamzásgátlás minden eszköze abszolút életellenes.”
Életek az Életért címmel második alkalommal tartottak életvédő konferenciát Pócspetriben. Az elmúlt évben rendezett eseményhez hasonlóan, most is a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskola és Óvoda intézménye adott otthont a konferenciának, ám ezúttal az iskola tornatermét is megnyitották a résztvevők előtt. Az idei alkalom különlegessége, hogy nemcsak hazánkban, de világszerte számos konferenciát és ünnepséget szerveznek a Humanae vitae megjelenésének 50. évfordulója alkalmából. Pócspetriben a Magyaroroszági Billings Központ és a Vianney Testvérek Közösségének szervezésében nemcsak a születésnapját ünneplő enciklika, de a BOM (Billings Ovulációs Módszer) 65. évfordulója is okot adott az ünneplésre.

A konferenciát Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök nyitotta meg, aki a természetes családtervezés fontosságáról beszélt. Dr. Evelyn és John Billings az ő személyes meghívására egy hetet töltött Magyarországon 1992 májusában. A BOM természetes családtervezés módszerének eredményessége megkérdőjelezhetetlen, megbízható tudományos alapokon nyugszik. Szent VI. Pál 1969-ben a Nagy Szent Gergely Rend kitüntetését adományozta Dr. John Billingsnek a családokért végzett áldozatos, kitartó munkájáért.

A nyitóbeszédet követően a Fília Közösség fiataljainak misztériumjátékát tekinthették meg a jelenlévők. Az előadás témája a tiszta szerelem volt, annak minden nehézsége, szépsége, a szerelmesek küzdelmei napjaink kísértéseivel, csábításával és a pillanatnyi hazug örömök ígéretével. A zene, a fények játéka és az ifjú tehetségek által bemutatott kifejező koreográfia csodálatos üzenetet közvetített a közönség számára. A színpadon megjelenített események különleges atmoszférát teremtettek, s a tiszta, őszinte, mély szerelem győzelmét hirdető befejezést vastapssal jutalmazták a résztvevők.

A megnyitót követően a konferencia az iskola aulájában folytatódott, ahol Szenes István sfv plébános, prior (Viennay Testvérek Közössége) egy rövid, mindenki számára érthető és követhető előadást tartott a Humanae vitae kezdetű enciklikáról, amelynek mondanivalója aktuálisabb, mint valaha.  Szent VI. Pál pápa az értékek és a házasság szentségének védelmében emeli fel hangját ebben a dokumentumban. Szenes István atya vetített képes előadásában említést tett a Humanae vitae megjelenésének előzményeiről, gyakorlatáról és fontosságáról. Az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy az enciklika útmutatásai szerint éljük házasságunkat az, hogy hiszünk benne. Ugyanakkor van egy hatalmas dilemma, aminek megoldása sokak számára lehetetlennek tűnhet. „Hogyan lehetséges az, hogy a szeretet kifejezésére és elmélyítésére, a hűség megőrzésére éljék meg szerelmi kapcsolatukat, miközben nyitottak maradnak az élet továbbadására, de a szülői felelősség szempontjait is szem előtt tartják? Ha csak a szülői felelősségre és a házastársi szeretet kifejezésének és elmélyítésének szükségességére figyelünk – a harmadik nélkül-, akkor meg nem engedett formájával élhetünk a születésszabályozásnak, vagyis a fogamzásgátlással.” A dilemma feloldhatatlannak tűnhet, de az atya előadása nem hagyott megválaszolatlan kérdéseket a hallgatókban. A megoldás az időszakos önmegtartóztatás. „Ha Isten kezéből elfogadják azt a tényt a házastársak, hogy vannak termékeny és terméketlen időszakok, s ezzel élnek, akkor házaséletük tisztaságát megőrzik.” Ez az egyetlen elfogadható módszer, hiszen a fogamzásgátlás minden eszköze abszolút életellenes. A nő és a férfi testi egyesülése Isten akaratából a teljes önátadás és elfogadás legintimebb cselekedete, s ez mindig magában hordozza az életadás lehetőségét. Ez az Ő csodálatos ajándéka teremtményei számára. Ennek megélésére nyújt lehetőséget a Billings Ovulációs Módszer alkalmazása.

A módszer rövid bemutatása mellett István atya a fiatalok számára is lehetőséget kínált egy olyan közösségbe (Fília Közösség) való csatlakozásra, amelynek tagjai megélhetik az evangélium és a tisztaság, a találkozás örömét, és a Jelenlét csodáját (Jézusét). Előadása végén az atya köszönetet mondott azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei már a közösség tagjai és csodálatos, értékes előadásukkal megnyitották a konferenciát.

Az programok között rövid kávészüneteket és egy hosszabb ebédszünetet tartottak, s ez lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy megbeszéljék tapasztalataikat, elolvassák a plakátokra vésett értékes gondolatokat és bölcsességeket, megcsodálják a Billings-babák fotóit (akik közül egy a konferencián is jelen volt), s megtekintsék a Vianney Testvérek Közössége által kiadott legújabb kiadványokat. Erre az alkalomra készült el az egyszerű, mégis különleges szépségű, tartalmas Szent Janka Imafüzet is. A rövid szünetek végét nem várt meglepetés jelezte. A Fília Közösség ifjú tagjai egy-egy vidám flashmobot adott elő, amihez a résztvevők is csatlakozhattak.

„Az igazság felragyog” címszó alatt lelkipásztorok tettek tanúságot a Humanae vitae és a Billings Ovulációs módszer pasztorális vonatkozásairól. Papp László egyeki plébános rövid, de tartalmas összefoglalójában elmondta, fontosnak tartja a közösség életében a módszer megismerését, átadását és a fiatalok meghívását arra a bátor útra, amely szembe megy a ma divatos korszellemmel és az értékek megőrzésére törekszik. „A tisztaság utáni vágy mindenkiben ott van.” – fejtette ki egyetlen mondatban mindazt, ami a legfontosabb alapja és tanulsága tapasztalatainak Czier István mezőfényi plébános a jegyesek oktatásának kezdeti nehézségeire tért ki tanúságtétele kezdetén. A teológia elvégzését követően nem volt még megfelelő eszköz a kezében arra nézve, mit tanácsolhatnak a házasság előtt álló jegyeseknek. A megoldást keresve jutott el a Billings Módszerhez egy a közösséghez tartozó anyuka révén. Azóta a hívek nyitottabbak erre a lehetőségre. „A jegyesoktatásba bevettük a Billings Módszer oktatását.” Czier István atya elmondta, két fontos tervük van jelenleg, az egyik, hogy a fiatalokkal is megismertessék a módszert, a másik pedig, hogy Nagykároly környékén létrehozzák a Billings Központ egyik alközpontját. Tokodi László domonkos atya, akit három éve szenteltek pappá, elismerésre méltó bölcsességgel beszélt a téma nehézségeiről. „Én sem tanultam semmit arról, hogyan kell praktikusan segíteni a házastársakat.” Őszintén beszélt arról, hogy sokáig csak azt tudta mondani a házaspároknak, mi az, ami tiltott, ami nem megengedett. De arra nem volt mód, hogy megfelelő útmutatást adjon a pároknak arra nézve, mit lehet, s mi az, ami működhet. Erre kínál megoldást a Billings Módszer és annak oktatása.

Az atyák beszámolóit a házaspárok tanúságtétele követte, amelyek keretében szép, gondolatébresztő történeteket hallhattak a jelenlévők. Lukács Krisztina, a Magyarországi Billings Központ vezetője megköszönte a tanúságtevők bátorságát és megerősítő szavait. Elmondta, hogy ezek a tanúságtételek nem kitalált tanmesék, hanem „teljesen valós történetek házaspárokról, családokról, babákról, életekről, fájdalmakról, megtisztulásokról, megtérésekről.” S valóban, minden egyes történet hozzáadott valamit azok lelkéhez, akik hallgatták. A Családfelajánlásról és a BOM gyakorlati alkalmazásáról is több tanúságtétel hangzott el. A közönség együtt mosolygott, vagy meghatottan pityergett azokkal, akik vállalták, hogy elmondják tapasztalataikat, történeteiket. A konferencián hallott tanúságtételek az alkalomra készült kiadványokban is olvashatók. Lukács Krisztina külön köszöntötte elődjét, a Magyarországi Billings Központ korábbi vezetőjét, Dr. Körmendy Máriát, aki szintén részt vett a konferencián.

A nap programjának talán legmegrázóbb tanúságtételei délutánra maradtak. Olaj-Rabóczky Anett (Ráhel Szőlőskertje, abortusz.hu) történetéből arra kaptunk választ, van-e élet az abortusz után. Saját személyes történetén keresztül beszélt erről a sokakat érintő problémáról, az abortusz hazugságáról és a posztabortusz szindrómáról és azon kismamák gyógyulásának lehetőségeiről, akik valamilyen oknál fogva az abortusz mellett döntöttek. Említést tett a lelki adoptálásról, amely nem más, mint egy veszélyben lévő magzat lelki örökbefogadása, akiért kilenc hónapon át naponta imádkozunk, bízva abban, hogy szülei az élet mellett döntenek. Olaj Anett ma négy csodálatos gyermek édesanyja, akiket férjével szeretetben, keresztény szellemben nevelnek. A tanúságtételek sorát Tima Renáta, a Gyermekáldásra várva című könyv szerzője zárta. Magabiztos természetességgel, sajátos humorral fűszerezte előadását, ezzel oldva fel a meglehetősen nehéz, fájdalmas témát, a meddőség problémáját. Férjével három gyermeket fogadtak örökbe, akiket szeretetben nevelnek, megélve a szülői lét minden nehézségét és szépségét. Szavait fontos üzenettel zárta, aminek szépsége éppen az egyszerűségében rejlik. „Hogy milyen az élet az örökbefogadásban? A semmihez képest ez a minden.” – mondta lelkesen, majd hozzátette: „Az egyik tanúságtevő ma a Jézusnak ajándékozott életről beszélt. Azt gondoljuk, hogy mi ajándékozzuk neki az életünket, de tulajdonképpen őt kapjuk ajándékul. Ez egy élethivatás. Merjem kimondani, hogy megajándékozott vagyok. Viszonylagos minden ebben az életben, az is viszonylagos, hogy tudunk-e világra szülni. Az nem viszonylagos, hogy Isten megajándékozottjai vagyunk.” A konferenciát záró szentmisét a Szent Kereszt felmagasztalása-templomban mutatták be a jelenlévő atyák, ahol Gyulay Endre nyugalmazott megyéspüspök a házasság szentségének fontosságáról beszélt prédikációjában. Arról, hogy a Szentháromság tükörképe a földön a család. Hiszen az ember családban él, párt választ magának, közösséget élethivatásában vagy házasságában. Egyedül nem teljes. „Közösségben kell, hogy éljen, mert magában nem talál megfelelő társat magának. Közösséget, ugyanolyan értékű emberben. S a családban megszületik a harmadik.” Aki befogadja a gyermeket, az magát az Atyát fogadja be. Gyulay Endre püspök atya kifejtette, szükség van saját magunk, életünk megreformálására a szeretet lelkületében. „Én hiszem azt, hogy megmenthető még ez a világ, de ahhoz a keresztényeknek hűsége, szeretete, áldozata, imádsága szükséges.” A szentmisét követően a templom kertjében megáldásra került az „Imádkozó ember” szobra.

Gergely Klaudia

a Magyarországi Billings Központ sajtóreferense

%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%%

REGISZTRÁCIÓ A KONFERENCIÁRA 2018. SZEPTEMBER 28. ITT: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeV_vFP_VZ2ev2bsAHCPp1lrUwhQe-YEVs7WHg-RVM7r_Sz_Q/viewform

Legyetek „Isten szent és kedves választottjai”

                                    (Kol 3, 12)                                                                          

A „HEPE” (Hitet, Erőt Pakolunk Egymásba)

közösség formáló és megtartó program fiatalok számára.

  (KÉPEK A GALÉRIÁBAN)                  

„Olyan mély hitet tapasztaltam meg a héten, amit nem akarok elengedni.” —Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat fogalmaztak meg fiatalok, az idén július 3. és 8. között Pócspetriben, a Fília Vendégházban – a Segítő Nővérek és a Vianney Testvérek közös szervezésében- rendezett táborban.  A több éve működő program lényege, hogy a köztünk lévő Jézust megtapasztalva, élhetővé váljon a fiatalok számára az evangélium a hétköznapokban is. Arra törekedtünk, hogy a hétvégére ki tudjuk mondani a Kolosszeieknek írt levélben szereplő hívásra: LESZEK (Lenni, Együtt, Szívesen, Elköteleződve, Küldve)

 Néhány vélemény teszünk közzé, amelyeket a táborozók fogalmaztak meg:
„Én úgy jöttem ide, hogy hívtak, bár nem szerettem volna jönni, de amit itt, a közösségtől kaptam, nagyon pozitív élményt jelentett számomra. Szeretném, ha legközelebb is jöhetnék.” Balázs

„Nekem ezen a héten a legjobban Magdi nővér tükrös története tetszett, amit csukott szemmel csak magunkra figyelve hallgathattunk meg és közben ajándékokat kaptunk. Amikor megláttam, hogy mi van a kezemben, nagyon boldog volt a szívem. Köszönöm mindenki kedvességét, figyelmességét és szeretetét.” (anonim)

„Részemről már volt néhány küzdelem, próbálkozás, hogy egy közösség részese lehessek. De eddig csak hánykolódtam, itt-ott megfordultam, és sehol sem éreztem azt, amit Szenes István atya, a tábor lelkivezetője mondott közösségről, az összetartozásról, arról, hogy szívesen, együtt, Jézusban és Jézussal mennyi mindent lehet tenni. Ezen a héten a Szentségimádás volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy ebben a közösségben itthon vagyok.” Adrien

„Elképesztően tetszett a tábor. Szeretném, ha lenne folytatása akár az őszi hónapokban HEPE-hétvégeken. Minden egyes nap jó volt, de nekem a péntek volt a kedvencem (a telefonbeszedés ellenére).” Lili

„Örülök, hogy itt lehettem és remélem, hogy LESZEK még itt. Nagyon jó volt a közösség, úgy érzem, hogy lelkileg fejlődtem, gyarapodtam.” Gyöngyi

„Az elmúlt pár nap egy lelki felüdülés volt nekem. Egy zuhanást éltem meg a végére azzal a tudattal, hogy lent valami fantasztikus vár. Szeretnék még ilyen alkalmat évközben is. Külön köszönet az értelmes és stílusos prédikációkért István atyának.” Misi

„Én nagyon szeretném, ha ez a közösség megmaradna, mert szerintem ez alatt az egy hét alatt is sokat formáltunk egymáson, és aki engedte, közelebb kerülhetett Istenhez. Olyan mély hitet tapasztaltam meg a héten, amit nem akarok elengedni.” Ivett

Szerintem nagyon jó volt a tábor, sokat segített. Megfogalmazódott bennem, hogy a szüzességem a házasságomig nem vesztem el és a hitem is nagyon-nagyon megerősödött. Szerintem minden hétvégén legyen Hepe, hogy egy nagy család legyünk, ahol mindenki tesó.” egy 16 éves fiú

„Nagyon tetszett minden, ennél jobban el sem tudtam volna képzelni ezt a hetet. Igaz, hogy sok embert ismerek a suliból, de úgy érzem, hogy sokkal jobb lett a kapcsolatunk.” Annamária

Köszönjük Tomka Magdolna Segítő nővérnek, Szenes István atyának, a Vianney Testvérek priorjának és a többi Vianney testvérnek, Tündik Ildikó hittanárnak, Beliczáné Hrubóczki Ildikónak, a Fília Alapítvány kuratóriuma elnökének, a Pócspetri Egyházközségben működő közösségeknek, hogy szolgálatukkal és szeretetükkel lehetővé tették számunkra ezt a csodás hetet!

Bálint Lili és Lukács Klára „HEPÉZŐ” fiatalok

CSALÁDI NAP

AZ ELSŐ PÜNKÖSD UTÁNI HÉTFŐI SZŰZ MÁRIA AZ EGYHÁZ ANYJA KÖTELEZŐ  EMLÉKNAPON TARTOTTUNK HAGYOMÁNYOS CSALÁDI NAPUNKAT TÖBB SZÁZ RÉSZTVEVŐVEL. KÉP-KRÓNIKA HAMAROSAN A GALÉRIÁBAN!!!!

KÖSZÖNJÜK A SZOLGÁLATOT TELJESÍTŐ TESTVÉREK MUNKÁJÁT!

Lelkinap Férfiaknak Pócspetriben

“A VILÁG ISMÉT APÁK UTÁN KIÁLLT, A TERMÉSZETES ÉS TERMÉSZETFELETTI LÉTBEN EGYARÁNT….”

(Jozef Kentenich)

2018. március 24. 8h-kb 17h

  JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2018. március 21. szerda e-mail: testverek@keti.hu, vagy személyesen a sekrestyében.

Szeretettel várjuk férfi testvéreinket középiskolás kortól a felnőttek minden korosztályáig. Gondolkodjunk együtt a férfi létről Isten szándéka szerint, Isten jelenlétében és az egymás iránti kölcsönös szeretetben.

Tapasztalatok a Lelkigyakorlatról Imákban

“Boldogok, akik házadban laknak…”

(Zsolt 84.)

2018. február 23-25.

“Urunk, boldog vagyok, mert hitemben megerősítesz nap mint nap,
boldog vagyok, mert reményt adsz, ha reménytelenséget érzek,
boldog vagyok, mert szeretsz engem, mint a családom engemet, és én viszont szeretlek Téged mint a családomat,
boldog vagyok, mert itt lehettem, és együtt imádkozva megélhettem veletek a lelkigyakorlatot,
boldog vagyok, mert elmélyülhetek az atyai útmutatásokban, segítségekben a hegyre való kapaszkodásban,
boldog vagyok, mert olyan munkatársak vesznek körül (szolgálattevők), akikre lehet számítani, és Ők is számíthatnak rám.

Köszönöm nektek!”

(László)

“Boldog vagyok,mert anyukám elfogadott 3. gyermekként.
Boldog vagyok,mert adtál egy szerető férjet és 3 gyermeket.
Boldog vagyok,mert adsz nehézségeket és azt nem keresztként élem meg, de mind megerősít.
Boldog vagyok, ha valaki segítséget kér és én segíthetek s látom, hogy örömet szereztem.
Boldog vagyok, mert nem rég megkértek, hogy készítsek néhány terítőt. Az anyagból maradt egy kis selejt, de én nem dobtam el, mert úgy éreztem, hátha jó lesz még valamire.És lám, ez a kis terítő amely a selejt-maradék anyagból készült, az került a LEGMÉLTÓBB helyre.
Bár nekem nincs diplomám, de hátha szeret engem is valaki igazán.”

(Ildikó)

“Boldog vagyok Uram, mert megengedted hogy szabad lehessek és hogy Téged választhassalak szabadságomban ami a szabadság! Boldog vagyok , mert családot adtál. Boldog vagyok, mert társat is adtál mindezek együttes éléséhez! Boldog vagyok, mert süt rám a Nap. Boldog vagyok ha melegem van és ha fázhatok, mert Te lehűthetsz és Te vagy az is ki felmelegít! Sok mindenért lehetek boldog, de legfőképp a szabadságomért, amit önként oda adom Neked.”

(szenmy)

Boldog vagyok Uram, hogy a lányod lehetek. Boldog vagyok, hogy elhiszem, hogy az olajfák tövében kimondott igened az én életem. Boldog vagyok, hogy Veled és a közösség segítségével mindig lesz erőm az életem keresztjének cipeléséhez. Mert nekem egyedül nem megy. Nekem veled nem megy. De Neked, velem megy!

(Márti)

—————————————————————————————————————————————–

Az Igazságra éhező és befogadó ifjúság

Nagy öröm volt látni a 2017. december 16-án egybegyűlt fiatalok arcán a vágyat az igazság után. A mintegy 25 fiatalnak egy volt a szíve lelke abban, hogy kamasz életüket Krisztus szerint formálják. Kérdéseik többségében az emberi kapcsolataik, szerelem, szexualitás, az élet titka témakörökre irányult. Sokakban azonnal életté vált a felismerés, és –  bátorsággal – már aznap rendezték párkapcsolataik nyitott kérdéseit. Megfogalmazódott a folytatás igénye, ami a reménység örömét hozta számunkra. Újra megerősített minket abban ez a nap, hogy lehet és kell a tiszta evangéliumot hirdetni, hisz ez amire igazán vágynak fiataljaink!

“Tabuk nélkül”

2017. december 16-án 10-15h várjuk szeretettel a 15-25 év közötti fiatalokat a Pócspetri Fília Vendégházba egy igazi tabuk nélküli beszélgetésre, valódi vitára (érvek és ellen érvek ütköztése).   A témákat ti hozzátok, a teát , sütit és ebédet mi adjuk. Érkezésedet, kérünk, előre jelezd – 2017. december 10-ig, a testverek@keti.hu email címen. Ugyan ezen címen már most felteheted kérdéseidet.

♦♦♦

Tatár Bálint SFV fogadalma

2017. augusztus 20-án újabb fogadalmas testvérrel bővült Közösségünk. Imádkozzunk együtt Tatár Bálint SFV testvérért és új hivatásokért! Köszönjünk mindazoknak, akik bármilyen módon támogatják a Vianney Testvérek életét és szolgálatát!

imakeresweb