III. HÉT – 5. NAP

„A szeretet együtt örül az igazsággal” 1Kor13,6

Az öröm jó dolog és azért kaptuk Istentől, hogy töltekezzünk belőle. A kísértés, a bűn lehúzzák az embert és egyfajta békétlenséget, keserűséget, magányt és szomorúságot adnak. Az öröm ezzel szemben reményt, újrakezdést, aktivitást ad és cselekvésre, a szeretet gyakorlására serkent. Akiben él a krisztusi szeretet az őszintén tud annak örülni, amikor látja, hogy saját maga, vagy felebarátja előrehalad az életszentség útján, a tisztulás útján. Az igazság ugyanis nem más, mint Isten a mi életünkben. Akkor tudunk együtt örülni az igazsággal, ha egészen bele tudjuk helyezni életünket Jézusba és az Ő szemével szemléljük a világot, magunkat, az embereket. Nem hiába mondják, hogy az ördög a hazugság atyja, pontosan ezért nem is tűri, hogy valaki együtt örüljön az igazsággal. Kegyelmi időszakainkban is átélhetünk nagyon nehéz, nagyon kemény kísértéseket, de ez ne tántorítson el minket attól, hogy szemünket az egyetlen Igazra helyezzük, Istenre, és együtt örüljünk vele. Együtt örüljünk azért, hogy Ő mindenkit az üdvösségre hívott és meg is tesz ezért mindent. És innentől kezdve már csak rajtunk múlik, hogy el tudjuk-e engedni emberi megrögzöttségeinket, elképzeléseinket, akaratunkat és rá tudunk-e hagyatkozni az Igazságra?

Segítő kérdések: Mit jelent számomra az, hogy együtt örülni az igazsággal? Megéltem-e már ezt életemben? Mennyire tudok ráhagyatkozni az egyetlen Igazságra? Milyen erőforrásaim vannak, amikor a hazugság atyja megkísért engem tisztulásom útján?

III. HÉT – 4. NAP

„A szeretet nem örül a gonoszságnak” 1Kor 13,6

Mit jelent a gonoszság? – kérdezhetjük jogosan. A gonoszságról szintén Jézust kell kérdeznünk, ugyanis a keresztény életben az egyetlen viszonyítása alap Jézus lehet. Ő a tökéletesség csúcsa, aki megmutatta, hogyan lehet emberként egészen tiszta, egészen engedelmes életet élni, ezért Ő az egyetlen, akihez viszonyíthatjuk erkölcsi életünket, cselekedeteinket, gondolatainkat. Pontosan ezért a mai elmélkedésben nem is mélyednénk el annyira abban, hogy mik tartozhatnak a gonoszság tetteibe. Inkább arra hívunk ma mindenkit, hogy legyen résen az egész nap folyamán. Mérlegeljen ma mindenki egész nap Jézus mércéjével. Amikor felkelek, tudatosan kezdjem napomat, tudatosan mondjak ellent a sátánnak és mondjak igent Jézus meghívó szeretetére és utasítsak el minden kísértést. Hiszen pontosan így van ez nagy ünnepeinken, amikor közösen megújítjuk hitvallásunkat: ellene mondunk a sátán minden gonoszságának és megvalljuk, hogy hiszünk a Szentháromság Egyistenben, az Ő Egyházában és a mennyei örök, boldog életben.

Segítő kérdések: Végignézem napomat reggel, hogy mi várható mai napom folyamán. Napközben tudatosan résen leszek, hogy kísértéseimet észrevegyem és mindig, minden helyzetben megkérdezhessem Jézust: a Szeretet most hogy döntene? Este tegyek visszapillantást napomra, hogy hol tapasztaltam meg magamnál-másoknál a szeretetet és hol a gonoszságot? Miben kell még fejlődnöm és hol kell különösen is figyelnem gyenge pontjaimra? Hol volt eddig jelen életemben a gonoszság és hogyan sikerült ezt legyőznöm Krisztussal?

III. HÉT – 3. NAP

„A szeretet nem feltételezi a rosszat” 1Kor 13,5

Tegnapi napunk folytatása a mai. Egészen nem szétválaszthatók ezek a tulajdonságok. Hiszen aki haragra gerjed, az valamilyen módon feltételezi a másikról a rosszat. A rossznak a feltételezése szinte minden bűnben jelen van ilyen-olyan módon. A rossz feltételezése saját önzőségünket, gőgünket, hiúságunkat növeli: hiszen a másik lehúzásával automatikusan magunkat nagyítjuk fel közvetlenül, vagy közvetetten. Mindazonáltal a rossz feltételezésével nem vesszük észre a másikban Krisztust, ugyanis róla nem feltételezhetünk rosszat. A rossz feltételezése megakadályozza a másikat a fejlődésben, a javulásban, a tökéletesedésben. Rosszat feltételezni azonban nemcsak embereknél lehetséges, hanem eseményekben. Vannak tipikusan pesszimista emberek, akik mindenből eleve a rosszat emelik ki. Sajnos az a legnagyobb baj ezzel kapcsolatban, hogy így nem képesek meglátni Isten ajándékait az életükben, az apró csodákat, és ha valami negatív éri őket, nem tudnak azon túllépni, nem tudják továbbgondolni, hogy miként lehet ebből építkezni…

Segítő kérdések: Vannak-e olyan emberek környezetemben, akik hajlamosak rosszat feltételezni másokról, eseményekről, dolgokról? Tudok-e segíteni nekik, hogy kicsit próbáljanak meg optimistábban hozzáállni a dolgokhoz, emberekhez? Mennyire szoktam én feltételezni a rosszat? Tekintsem át napomat Jézussal, hogy meglássam, hogy van szükség az Ő segítségére akár magamnál, akár másoknál…

III. HÉT – 2. NAP

„A szeretet nem gerjed haragra” 1Kor13,5

Fontos, hogy lássuk minden szónak a fontosságát. A szentírási rész nem azt mondja, hogy a szeretet nem haragtartó, hanem azt, hogy nem gerjed haragra. A kettő között nagy különbség van. Amikor arról beszélünk, hogy nem haragtartó, akkor feltételezzük, hogy volt harag ugyan, de túllépett az illető érzésein, de amikor arról van szó, hogy nem gerjed haragra, akkor eleve nincs is a harag érzése. És ez a tökéletes szeretet. Aki az igazi szeretetet gyakorolja, azt eleve nem lehet kihozni sodrából, eleve nem lehet benne békétlenséget, haragot gerjeszteni. És pedig azért, mert az ilyen ember Krisztusban él, és így Krisztus békéje lakik benne. Képes azonnal a másik szemszögéből látni a dolgokat, képes elengedni saját magát és a másikra figyelni irgalmas, megértő szívvel. Csakis Krisztustól lehet ezt megtanulni, senki mástól. Nem könnyű, különösen azoknak, akik magas vérmérsékletűek, de csakúgy, mint oly sok más dolgot is, ezt is gyakorlás útján lehet elsajátítani. Eleinte nagyon nehéz, de a tudatos odafigyelés idővel automatikussá válik. És megláthatjuk, ahogyan fejlődünk, emberi kapcsolataink, s istenkapcsolatunk is egészen más lesz….alapjában más…

Segítő kérdések: Mennyire vagyok én lobbanékony, mennyire tudnak könnyen feldühíteni emberek? Mely tulajdonságok azok, melyek könnyen kihoznak sodromból? Amikor észreveszem, hogy megy fel a pumpa, próbáljak meg azonnal krisztusi tekintettel nézni a másikra, hogy meglássam az ő szemszögét…Tekintsem végig egy napomat, hogy mennyire van jelen benne a harag, a düh, a vigasztalan fellángolás…

III. HÉT – 1. NAP

Szeretetközösségben a felebarátainkkal…

A múlt hetet a csupa „nem”-mel fejeztük be, arról elmélkedtünk, hogy mi nem a szeretet. Folytatjuk ezt a Szentírás alapján, és ezen a héten néhány ellentétet és hasonlóságot is felfedezünk majd a szeretet tulajdonságai között. Ugyanarról a szeretetről beszélünk, mégis sokféle oldalról. Így vagyunk ezzel mi is, emberek. Ugyanaz az Isten teremtett meg minket, ugyanaz az Isten hív minket mindennap a szeretet gyakorlására, ugyanattól az Istentől kapjuk a szeretetet, hogy adjuk tovább, mégis annyira mások vagyunk, mint a többiek. Erre a későbbiekben az elmélkedések során itt-ott rá is világítunk, de a mai nap egészen arról szólhat, hogy nézzünk szét körünkben: kik vesznek körbe minket? Milyen emberek, milyen természetűek, milyen a kapcsolatunk velük? Rá tudunk-e mindenkinél (!) csodálkozni arra, hogy Isten őket is szereti és ők is ugyanolyan fontos személyek Isten szemében, mint bárki más? Elhisszük-e hogy mi is ugyanolyan fontosak vagyunk Isten szemében, mint bárki más? Ha nem tudjuk Krisztus szemén keresztül szemlélni magunkat, társainkat, a világot, nem fogjuk tudni befogadni Jézus szeretetét és nem fogjuk tudni továbbadni azt. Pedig bizony, ha az üdvösségre készülünk és az a legfőbb célunk, akkor ideje lenne elkezdeni gyakorolni a testvéri szeretetet, hiszen a mennyország sem más, mint: állandósult szeretet-kapcsolat Istennel és az emberekkel. Erre vagyunk hivatottak, ezt kell megélnünk mindennap, hogy imádjuk Istent és szeressük egymást. Nem elérhetetlen cél ez, csak attól kell tanácsot kérni, aki tud is adni: Jézustól…

II. HÉT – 7. NAP

Összegzés

 A mai csendes imaidőben visszanézek az elmúlt hetemre. Minden napot egyesével végigtekintek imádságban Jézussal, hogy mennyire sikerült megélni az evangéliumot az eseményekben. Melyik volt a legnehezebb és legkönnyebb napom? Melyik volt a legörömteljesebb és legfájdalmasabb napom? Mikor volt sikerem és kudarcom? A héten tapasztalt élményeimet leírom egy lapra/füzetbe, és ha van olyan ember környezetemben, akivel mély, lelki kapcsolatban vagyok, megosztom vele a hetemet…

II. HÉT – 6. NAP

„A szeretet nem keresi a magáét” 1Kor13,5

Az őszinte, önmegtagadó szeretetről elmélkedhetünk mai napunk folyamán. A sátán egyik nagy kísértése, hogy váljon az ember önzővé, mindenkit elsöprővé és csak azt keresse, hogy neki mi a fontos, ő miből tud kamatozni. Isten szeretete azonban nem ilyen. Istennek mindennél fontosabb a mi üdvösségünk, és Ő ezért mindent meg is tett, és meg is tesz. Hiszen Jézus meg is vallotta főpapi imájában, hogy egyetlen hő vágya, hogy mi ott legyünk, ahol Ő van az Atyánál. És Ő ezért mindent vállalt, még a megaláztatást, szenvedést, kereszthalált is. Ha megérzek abból legalább egy picit is, hogy mindaz, amit Jézus tett, értem tette, akkor nem tudok nem vágyni arra, hogy e szeretettől indíttatva én is gyakorolhassam e szeretetet mások felé. Olykor igen nehéz lemondani elképzeléseinkről, vágyainkról, javadalmainkról a másikért való szeretetből. Pláne nehéz ezt megtenni, amikor tévesen meg vagyunk arról győződve, hogy amit teszünk, mondunk, az a másik javára válik, és közben kiderül, hogy egyáltalán nem. Ilyenkor is le kell tudnunk mondani elképzelésünkről, meggyőződésünkről. Akkor derül ki tulajdonképpen, hogy mennyire tiszta és őszinte szeretetünk a másik iránt, amikor szeretetből lemondásra, elengedésre, önmegtagadásra van szükség. Könnyű a jólétben szeretni, de vajon tudunk-e a nélkülözésben is szeretni…

Segítő kérdések: Mennyire sikerül túllépnem magamon, amikor a másikról van szó? Tudok-e lemondani, elengedni, önmegtadagadást gyakorolni a másikért? Előtérbe tudom-e helyezni Isten akaratát életemben a saját akaratommal, elképzeléseimmel szemben?

II. HÉT – 5. NAP

„A szeretet nem tapintatlan” 1Kor13,5

Ha az emberek engednek a kísértésnek, akkor egy dologhoz nagyon tudnak érteni, ez pedig a tapintatlanság. Akár kérdéseinkkel, kíváncsiságunkkal, akár megjegyzéseinkkel tudunk tapintatlanok lenni, és el sem tudjuk képzelni, hogy mekkora romboló erővel bírhat az a másik személynél. A kíváncsiság rendszerint – egy-két példától eltekintve – nem a jóra irányul, nem azért szoktunk engedni kíváncsiságunknak, hogy segítsük a másikat, vagy magunkat, hanem pusztán információszerzési vágyból (ami eléggé beleült a mai ember szívébe-lelkébe), s esetleg még jó kis szaftos pletyka-alappá is válhat. Amikor valaki túllép kíváncsiságán és megelőzi a tapintatlanságot, akkor esélyt ad a másik embernek, hogy fokozatosan kinyíljon előtte, mint egy gyenge virág szirmai, s ezen képes épülni a szilárd bizalom. Milyen jó, hogy Isten nem tapintatlan velünk szemben. Pedig tudna olyat mondani, amin elszégyellnénk magunkat, tudna életünkben olyan tempót diktálni, amit nem biztos, hogy könnyen bevennénk…

Segítő kérdések: Szoktam-e/voltam-e tapintatlan másokkal? Megtapasztaltam-e a tapintatlanság romboló erejét? Hogy viselem, ha mások velem szemben tapintatlanok? Érzem-e Isten óvatos közeledését, és hogy sosem tapintatlan velem szemben? Tudok-e ezért hálát adni? Elbeszélgetek erről Jézussal imámban…

II. HÉT – 4. NAP

„A szeretet nem fuvalkodik fel” 1Kor13,4

Érdekes kérdés, hogy kinek, mit jelent a felfuvalkodottság szó. Talán ha most hirtelen meg kellene határoznunk a definícióját, bajban lennénk. Milyen az, aki felfuvalkodott? Szokták mondani, olyan mint egy hólyag. És egy hólyagba aztán sok minden belefér. A felfuvalkodott ember gyűjtöget, raktároz, méghozzá érzéseket, gondolatokat, élményeket tapasztalatokat, ráadásul a negatívakat. A felfuvalkodott ember olyan, mint egy negatív élményekre beállt tárolólemez. Emlékszik minden megbántottságra, csalódásra, kudarcra és ezeket nagyon jól köti emberekhez. Pontosan emlékszik, ki-mivel bántotta meg és hogy kire, miért haragszik. A szeretet nem tűri az efféle magatartást. Óvakodjunk ettől, mert könnyen elkezdhetünk bizonyos emberekről messzemenő, végleges következtetéseket levonni, beskatulyázni, akár egyetlen tapasztalat alapján is: ő már csak ilyen, nem tud változni…stb. Aki legyőzi a felfuvalkodottságát, az képessé válik túllépni érzésein, megbántottságán, képes irgalmat gyakorolni mások felé, képes másokat változásra, változtatásra, fejlődésre hívni, ösztönözni, képes saját gyengeségein is túllépni és ő maga is képes lesz változni, fejlődni. Aki elengedi felfuvalkodottságát, az képes egyszerűen csak: szeretni…

Segítő kérdések: Hol élem meg életemben magamon/másokon a felfuvalkodottságot? Észreveszem-e a felfuvalkodottság romboló erejét? Tudok-e másokat/magamat változásra hívni? Tekintsem így át napomat…

II. HÉT – 3. NAP

„A szeretet nem kérkedik” 1Kor 13,4

Láttuk, hogy a féltékenység alapja is egy főbűn, akárcsak a kérkedésé: mégpedig ez esetben a gőg és hiúság. Akinek élete szeretettel van átitatva, akinek élő istenkapcsolata van, annak életében azért nem fér el a kérkedés, mert jól tudja, hogy önmagától semmire sem képes, minden, amit meg tud tenni életében és minden, amit kap, az Isten ingyenes ajándéka. Így nincs mivel kérkedni. Az ilyen élet engedelmességet szül, és egészen elmélyíti az isten – és emberkapcsolatokat. És hát vágyhat-e valaki ezen a földön többre, minthogy minél mélyebben, tisztábban, őszintébben élhessen szeretetben Istennel és felebarátokkal? Merthogy tulajdonképpen ez lesz az üdvösség is: állandósult szeretetkapcsolat Istennel és az emberekkel. És ott nem fér el a kérkedés. Mert aki tisztában van azzal, hogy önmagától semmire sem képes, az tisztelni fogja a másikat, hiszen észreveszi a másik ember képességeit, talentumait és felfedezi benne, hogy mennyire szeretheti Isten őt is, ha ennyi minden jóval elhalmozza. Nagy titok, amit Isten nap, mint nap nekünk ad, csak fel kell fedezni, meg kell találni, rácsodálkozni és megőrizni szívünkben. S ha ez sikerül, nyoma sem lesz életünkben a kérkedésnek és egy picivel megint közelebb kerülhetünk a tökéletes szeretet megéléséhez.

Segítő kérdések: Mit jelent számomra a tökéletes szeretet? Szoktam-e bármivel kérkedni? Előfordult-e, hogy kérkedtem valamivel? Milyen érzést váltanak ki belőlem a kérkedő emberek? Ma tudatosan figyelek erre a dologra napomban, s ha kérkedő emberrel találkozom, megpróbálom őt is szeretni…mert Isten őt is szereti…