II. HÉT – 2. NAP

„A szeretet nem féltékeny” 1Kor13,4

A féltékenység egy nagyon nehéz és nagyon kényes kérdés. Ebben a részben a féltékenységről, mint negatív tulajdonságról van szó. Ugyanis a Szentírás egyéb helyein erényként ír arról, hogy féltékeny szeretettel szeretni valakit. Itt, a szeretet himnuszában, ami a féltékenység hátterében áll, ami tulajdonképpen megmérgezi a szeretetet, az az irigység és az önzőség. Ha valaki fontos számomra, és igazán őszinte szeretettel szeretem, akkor fontos számomra a másik épülése, fejlődése, élete. Élet pedig egy emberi kapcsolatból csak akkor születhet, ha egymás felé fordulva kinyílnak a társak a világ felé és befogadókká válnak. Ezt a kinyílást és befogadást akadályozza meg a féltékeny szeretet. De ne gondoljuk, hogy csak a párkapcsolatban lehet féltékenynek lenni. Bármilyen emberi kapcsolatban felütheti magát a féltékenység, sőt, kissé abszurdnak tűnhet, de akár élettelen tárgyra, tevékenységre, hobbira…stb. is lehet féltékenynek lenni. És természetesen, amint az emberi kapcsolat megrontója lehet a féltékenység, úgy válhat az ember részéről kísértéssé az Istennel való kapcsolatban is mérgezővé a féltékenység érzése. Ha őszinte, tiszta szeretettel fordulok a másik felé, s a másik embernek is helyén van az istenkapcsolata és emberi kapcsolatai, akkor kinyílunk a világ felé és nem lesz helye a féltékenységnek.

Segítő kérdések: Mi jut eszembe erről a témáról? Mit jelent számomra a féltékenység? Hol tapasztaltam meg életemben már a féltékenységet? Elbeszélgetek erről Jézussal, majd egy számomra fontos emberrel…

II. HÉT – 1. NAP

Emberi szeretet

Emberként kötelességünk törekedni a fejlődésre, a növekedésre, a tökéletesedésre. Habár sosem érhetjük el ebben a földi életben, hogy tökéletesen, hiba nélkül gyakoroljuk a szeretetet, mégis szüntelenül haladnunk kell azon az úton, melyet Isten kijelölt számunkra. Miért van szükségünk az Egyházra? Mert egyedül a szeretetet gyakorolni nem lehet. Ha másra nem irányulhat szeretetem, akkor magamat sem tudom szeretni, hiszen az nem szeretet, hanem öntetszelgés lesz. A szeretet feltételezi, hogy két fél van a szeretet köteléke két végén. Egy adó és egy befogadó, de ugyanakkor aki ad, egyben befogad is és fordítva, és így ez a kölcsönössé váló szeretet tud egy harmadik személy felé irányulni ez által életet adva. Ha sikerül megtapasztalnunk ezt a kölcsönös szeretetáramlást, akkor kaphatunk egy kis ízelítőt a mennyei öröm boldogságából. Mert ugyan teljesen tökéletessé csak a mennyországban leszünk, mégis megtapasztalhatjuk földi tisztulásunk útján a mennyei dicsőség előízét. Ha tudnánk, milyen csodálatos ajándékokat készít nekünk a Gondviselés nap, mint nap a másik ember által, nem lenne időnk elveszni hétköznapjaink apró-cseprő apróságaiban…

Segítő kérdések: Mit jelent számomra, hogy Isten Szentháromság? Mit jelent számomra az emberi szeretet? Hol kell fejlődnöm a szeretetet gyakorolva?

I. HÉT – 7. NAP

Összegzés

 A mai csendes imaidőben visszanézek az elmúlt hetemre. Minden napot egyesével végigtekintek imádságban Jézussal, hogy mennyire sikerült megélni az evangéliumot az eseményekben. Melyik volt a legnehezebb és legkönnyebb napom? Melyik volt a legörömteljesebb és legfájdalmasabb napom? Mikor volt sikerem és kudarcom? A héten tapasztalt élményeimet leírom egy lapra/füzetbe, és ha van olyan ember környezetemben, akivel mély, lelki kapcsolatban vagyok, megosztom vele a hetemet…

I. HÉT – 6. NAP

„A szeretet jóságos” 1Kor 13,4

 Sokan vagyunk emberek, sokfélék vagyunk. Így aztán egészen eltérően tudunk értelmezni különböző dolgokat. Ha megkérdeznénk sokakat (azt akár meg is tehetjük napunk folyamán) arról, hogy mit jelent számukra az, hogy valaki jóságos, sokféle véleményt kapnánk. Ezért arra kell hagyatkoznunk, aki a legjobban meg tudja mondani számunkra, hogy mit is jelent jóságosnak lenni, ez pedig maga Isten. Hiszen cselekedeteink nem egymáshoz mérten lesznek jók, vagy rosszak, hanem csakis Isten a mérce. Jóságos az, akinek minden gondolata, cselekedete, szándéka a jóra irányul. Ez a keresztény ember életében pedig maga Jézus Krisztus. Egy-egy szituációban, amikor dilemma helyzetbe kerülünk – márpedig akad ilyen helyzetből jócskán – mindig azt kell megkérdeznünk Jézustól, hogy Ő mit tenne. Ehhez azonban, hogy halljuk Őt, ismernünk kell Őt. Magunkba kell szívnunk nap, mint nap az Ő szavait a Szentírás által. Csak így alakulhatunk jóságossá, olyan jóságos emberré, akivé Ő akar alakítani minket. Ne féljünk Jézust kérni, hogy tegye minden cselekedetünket, gondolatunkat jóságossá, amint az Ő maga is jóságos, hiszen Ő a Szeretet: mert a Szeretet jóságos.

 Segítő kérdések: Mit jelent számomra az a szó, hogy jóságos? Átnézem napomat, hogy Jézus mércéjével mennyire sikerült jóságosnak lennem? Milyen gondolatok foglalkoztatnak a nap folyamán – jó tükör lehet ez előttem, hogy mi van bennem és merre tartok…

I. HÉT – 5. NAP

„A szeretet türelmes” 1Kor13,4

A türelem nagy erény…szokás mondani, már-már közhelynek számít. Pedig milyen igaz. De amint sok más erényről, erről is el lehet mondani, hogy meg lehet így is és úgy is élni. Akárcsak a jótékonykodás, alamizsnálkodás: attól, hogy adok, még nem biztos, hogy adtam. Attól, hogy kivárok valamit, mert türelmes vagyok, nem biztos, hogy az a várakozás saját és mások üdvösségére válik. A Szeretet türelmes, vagyis Isten türelmes. És milyen jó ez nekünk! Mondhatni az életünket köszönhetjük annak, hogy Isten türelmes: hányszor és hányszor mondhatott volna már le rólunk Isten. Hányszor fordul elő, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel, elesésekkel megyünk a gyóntatószékbe. Bizonyos helyzetekben különösen is nehéz szeretettel gyakorolni a türelmet: ha szerettünk, vagy saját magunk egészsége kerül veszélybe, ha olyan emberrel szemben kell türelmesnek lennünk, akit nem annyira szívlelünk, ha értelmetlennek tűnik várakozásunk és úgy kell türelmesnek lennünk…stb.

Segítő kérdések: Hogyan állok én a hétköznapi várakozásokhoz? Mivel szoktam eltölteni a várakozásra szükséges időt: másokon gondolkodom, esetleg Jézussal beszélgetek lelkemben, esetleg bosszankodom a várakozáson? Mit jelent számomra a türelmes szeretet? Hogyan tehetem érdemszerzővé azokat a pillanatokat, amikor türelmesnek kell lennem, még ha nehéz is? Ki irányába szoktam különösen is türelmetlen lenni: mások, saját magam, vagy esetleg Isten irányába? Ezek alapján nézzem meg egy átlagos napomat és imádkozzam azt át Jézussal…

I. HÉT – 4. NAP

„Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem” 1Kor 13,3

Épphogy bezárultak az Irgalmasság Kapui, épphogy véget ért az Irgalmasság Rendkívüli Szent Éve, máris megint belebotlunk egy irgalmasság cselekedetbe. Ezen viszont egyáltalán nem kell meglepődnünk, hiszen Isten egyik legfőbb tulajdonsága az irgalom. Így nem szemlélhetjük a Szeretet-Istent anélkül, hogy ne lebegne szemünk előtt az Ő irgalma. És látni fogjuk, ahogy haladunk előre az adventben, hogy időről időre hallatt magáról Isten Irgalma. Nagy figyelmeztetés számunkra ez a szentírási szakasz: hiába adakozok, hiába teszek jót, hiába segítem ki a másikat, ha azt nem irgalomból, ha azt nem szeretetből teszem. Nem tudok szeretet-tettet végrehajtani, ha nem működik bennem a szeretet, ha nem tudok azonosulni a szeretettel, ha nem tudom azt magamévá tenni. Ezt pedig csak úgy tudom megtenni, ha napi, élő kapcsolatban vagyok azzal, Akitől származik az igazi, tökéletes, romlatlan Szeretet, vagyis Istennel. Ez a szentírási szakasz arra hív, hogy megvizsgáljam napjaimat, mennyire viszem magammal Jézust, mennyire élő az én kapcsolatom Vele, mennyire tud Ő irgalmas szeretettel lenni általam a többi emberhez…

Segítő kérdések: Mi jut eszembe először, amikor alamizsnára gondolok? Miért ez jut eszembe, helyes-e? Tudok-e úgy jótékonykodni, hogy egészen háttérbe helyezem magam, s csak az fontos, hogy a másik kapjon?

I. HÉT – 3. NAP

„Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok…” 1Kor 13,2

Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok – mondja Szent Pál. Mit jelent ez, hogy semmi vagyok? Azt jelenti, hogy nem állhatok meg Isten szent színe előtt. Az Isten előtt, Aki maga a Szeretet. Hiszen hogyan tudnék én valaki lenni Isten előtt, ha nem fogadok el tőle semmit? Hiszen a legtöbb, amit Isten adhat számomra, az az Ő ingyenes, tökéletes szeretete, vagyis: Ő maga. Ha nem fogadom Őt be, ha Ő nincs bennem, akkor én sem lehetek Őbenne. Hiszen hogyan tudnám életem végén befogadni azt, akit nem ismerek, ha nem törekszem olyanná lenni, mint Ő? És nem arról van itt szó, hogy értéktelen lenne a prófétáló tehetség, a tudomány, a bölcsesség, a hit. Arról van szó, hogy mindazt a tehetséget szeretettel gyakorlom-e, melyet Istentől kaptam…

 Segítő kérdések: Úgy tekintek-e mindennapi szolgálataimra (családi, baráti, munkahelyi…stb.), hogy abban Istent dicsőítem és szolgálom? Teherként, vagy ajándékként élem meg azt, hogy vannak feladataim, kötelességeim? Előfordul-e, hogy mindennapi tetteimbe belefásulok? Mik azok, amikkel sikerül újra felfedeznem szolgálataim természetfeletti voltát? Így nézzem át napom perceit…

I. HÉT – 2. NAP

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom…”1Kor 13,1

Nagy ajándékot kapott minden ember Istentől. Habár mind-mind mások vagyunk, más-más talentummal rendelkezünk, egyazon Főtől származik minden kegyelem és tehetség, melyeket alkalmazni tudunk hétköznapjainkban. Mily csodálatos, hogy szólni tudunk egymáshoz, odafordulhatunk egymáshoz, hogy egymásra tudunk hangolódni. Szent Pál által Isten azonban figyelmeztet minket: minden szavunk semmibe vész, sőt, még rombolni is képes, ha nem szeretetből hagyja el ajkunkat. Milyen is a pengő cimbalom? Megszólal, hangja tovaszáll a térben és egy pillanat múlva már sehol sincs. Így van az az ember is, akinek nem irányul minden szava Isten dicsőítésére és az emberek szeretetére: nem marad az meg az örök életre…

 Segítő kérdések: Milyen talentumokat kaptam Istentől, melyeket az Ő dicsőségére és embertársaim javára kell fordítanom? Szoktam-e feleslegesen beszélni? Vajon minden szavam, mely elhagyja ajkamat, azért hangzik, hogy szeretetet, vigasztalást, bátorítást, reményt nyújtson a másiknak? Szoktam-e engedni, hogy a másik szava szóljon az enyém helyett a szeretet jegyében? Nézzem végig mai napomat: szeretet van-e hallgatásomban, vagy éppen beszédemben…

I. HÉT – 1. NAP

A szeretet…1Kor 13,4

Adventi időszakunkban egyetlen szentírási szakasszal fogunk imádkozni. Isten Igéje kimeríthetetlen mélységeket hordoz magában, s arra hív, hogy merjünk minél mélyebbre tekinteni e titkokban. Lelkigyakorlatunk folyamán arra hívunk mindenkit, hogy szenteljen napi 15 percet imádságra, amikor a napi elmélkedést át tudja tekinteni. Helyezkedjünk bele imádságaink alkalmával a csendbe, hogy meghalljuk, amit az Úr akar nekünk mondani. Napi 15 perc imádságunk mellett pedig tudatosan induljunk egy számunkra kedves imával minden reggel, s ugyanígy tegyünk este is, amikor visszatekintünk napunkra. Szemléljük át minden este az elmúlt napot azzal, hogy miként sikerült megélni az aznapi szentírási szakaszt, vagy hol van még fejlődni valónk. Azért kapjuk a Szeretet himnuszát az adventi időszakra, mert maga a Szeretet-Isten hív minket mindennap. Már-már közhellyé válik az a mondat, hogy nem karácsony napján kell egymást szeretnünk, hanem mindennap. Erre ad lehetőséget az adventi hétköznapok lelkigyakorlata is, hogy most tudatosan odafigyelve, Istennek szentelve éljük mindennapunkat, s majd az advent elmúltával ugyanígy folytathassuk tisztulásunk, üdvösségünk útját minden egyes nap…

Segítő kérdések: Milyen volt az elmúlt évem? Mit hoztam magammal? Hol állok, merre járok tisztulásom útján? Mire hív engem Jézus életem következő időszakában?