IV. HÉT – 6. NAP

„Hit, remény, szeretet” 1Kor 13,13

Három igen fontos lelki ajándék életünkben, mely nélkül lehetetlen élni. Nincs olyan ember, aki ne hinne valamiben, nincs olyan ember, aki ne remélne valamiben, s nincs olyan ember, aki ne szeretne. Az már egy másik kérdés, hogy ha másban végképp nem, akkor mindenki legalább magában hisz, magában reménykedik, és önmagát szereti. Nem mindegy azonban, hogy mire irányul lelkünkben a hit, a remény, a szeretet. Nem mindegy, hogy miben hiszek, és mit remélek. Ez oda-vissza működő lelki dinamika. Amiben ugyanis hiszek és remélek, az alakítja lelkemet, és ahogyan alakul lelkem, úgy formálódik hitem és reményeim. Olyan ez, mint a szeretetkapcsolat: én szeretem a másikat, ő szeret engem, ez persze párhuzamosan és folyamatosan fennáll. És ezzel a kölcsönös szeretettel éltetjük egymást, alakítjuk egymást és közeledünk egymáshoz napról napra. Ilyennek kell lennie Istennel való kapcsolatunknak is. Isten szeret minket, nekünk csak válaszolnunk kell-e szeretetre és megpróbálni Őt viszont szeretni. Sosem fogjuk tudni e földi életben Őt szeretni, mint ahogyan Ő szeret minket, de Ő képessé tesz minket arra, hogy a tőlünk telhetően legjobban szeressük Őt. És hát mi ez, ha nem a mennyország? Örök boldogságban lenni Istennel és mindazokkal, emberekkel, akiket annyira szeretek. És ott már nem lesz kérdés az, hogy miben hiszek, hiszen tisztán fogok látni, ott már nem kell reménykedni semmiben, hiszen végleg megkaptuk az örök boldogságot és ezért nem marad más, mint a Szeretet…de az örökké megmarad…