Ahogyan egyre közelebb kerülünk karácsony ünnepéhez, egyre jobban kikerekedik, kiteljesedik a szeretetről alkotott képünk. Sok oldalról szemléltük, sok oldalról elmélkedtünk róla, mégis annyi mindent nem tudunk még. Amikor a Szeretetről beszélünk, akkor Istenről beszélünk. Mert Isten maga a Szeretet. És így is igaz, amit ma olvasunk: a Szeretet soha meg nem szűnik, vagyis Isten soha meg nem szűnik. Isten nem volt, hogy ne lett volna és nem lesz, hogy ne lenne. Isten mindig volt, van és lesz. És annyira jóságos a mi Urunk, hogy szeretetből létre hívott minket, s mivel az Ő szeretete irántunk örökké tart, ezért életünk is örökké tart. Ezért nem mindegy, hogy elfogadjuk-e Jézus meghívó szavát napról napra és járjuk az üdvösség útját, vagy ellent mondunk Isten szeretetére és megyünk a saját fejünk után. Ha üdvözülünk, az az öröm örökké tart, csakúgy, mint kárhozatunk esetén az önmarcangolás. Ezért fontos látnunk azt, hogy nem babra megy a játék, nem kisebb dologról van szó, amikor a szeretetről beszélünk, mint az életünkről: élet és halál kérdése. De nemcsak Istennel való kapcsolatunkban igazak ezek a szavak: emberi kapcsolatunkra is ez vonatkozik. Akit igazán szeretünk, az iránt a szeretetünk nem szűnik meg soha. E földi halál sem választhat el minket elhunyt szeretteinktől, mert Isten, a Szeretet összeköt minket.
Segítő kérdések: mára csak egy szempontot kapunk segítségként: beszélgessek el Jézussal arról, hogyan is látom a szeretetet: Isten szeretetét, az emberek szeretetét…
