Arra vonatkozik a „mindent remél” kifejezés, akiben az igazi, krisztusi szeretet lakozik. A remény az a fajta ajándék, mely a szeretetből táplálkozik és sokszor egyetlen értelme életünknek. Ahogyan szükségünk van a szeretetre, szükségünk van a reményre is minden helyzetben. Tisztán reménykedni azonban csak tiszta szeretetből lehet. Az emberben élő reményekből, reménykedésekből lehet azt látni, hogy ki, milyen ember, kiben, mennyire van jelen a szeretet. Hiszen a tiszta, őszinte szeretetből, csak előrevivő, fejlődésre ösztönző, szilárd, kitartó remény sugározhat. Ahogyan a szeretetet is, a reményt is könnyű megélni számunkra kedvező, komfortos időszakokban. A hit legnagyobb próbája akkor következik, amikor nehéz időszakokat élünk meg, amikor értelmetlennek látjuk jelen helyzetünket, amikor nem tudjuk, hogyan menjünk tovább. Életünk minden napján ápolni kell a szeretetből fakadó reményt, hiszen erre tudunk támaszkodni akkor, amikor megtorpanunk, amikor egyedül érezzük magunkat, amikor lelki szárazságot, vigasztalanságot élünk meg…
Segítő kérdések: mikben szoktam reménykedni? Tudok-e figyelni a remény táplálására a kegyelmi időszakaimban? Tudok-e a naponta megerősödő reményre támaszkodni nehéz időszakaimban? Mennyire tudok másoknak reményt adni, amikor ők elcsüggednek? Így végignézem egy napomat… mi volt inkább jelen napomban: az elcsüggedés, vagy a reményteljes bizakodás abban, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik…”
