Az igazi, őszinte szeretet olyan, mint az élet. Sőt, mi több, az igazi szeretet életet ad, életet szül és életet tart fenn. S ahogy a megfogant csöppnyi kis életnek folyamatosan táplálásra, védelemre, óvásra, pátyolgatásra van szüksége, úgy a bennünk megfogant krisztusi szeretetnek is védelemre, folyamatos fejlődésre van szüksége. Ha nem tápláljuk a szeretet magunkban, akkor elcsökevényesedik, elsorvad, s végül elhal. A lelkünkben a szeretet ápolását a legjobb, ha arra bízzuk, akitől kaptuk, akitől származik, akinek a része: Ő pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Krisztus a lelkünkben megfogant egészen apró szeretet-kezdeményt is hatalmassá tudja alakítani, mint ahogyan ő maga apró megfogant életként kezdte földi életét emberként Mária méhében, s magasztaltatott fel a kereszt fáján egészen engedelmes, tökéletes áldozatként. Ezért tudunk mi Jézustól tanulni minden helyzetben: gyermekként, felelős szülőként, Istennek odaszentelt személyként…bármely hivatásban, bármely életkorban. ÉS ezért tudjuk megtanulni tőle, hogy hogyan kell szeretni az örömben, a fájdalomban, a boldogságban és nélkülözésben, a kísértésben, kudarcban és sikerben egyaránt. Sőt, egyedül Őneki köszönhető, hogy amikor legnagyobb bűneinkben bukunk el, szeretetét nem vonja meg tőlünk, s még ezekben a tisztátalan állapotokban is képesek vagyunk emberként szeretni. Istennek dicsőség és hála, mert Ő szeretet minket mindörökké, s hív minket mindennap, hogy növekedhessen bennünk az Ő szeretete, hogy Őt ajándékozhassuk másoknak is nap, mint nap.
