A múlt hetet a csupa „nem”-mel fejeztük be, arról elmélkedtünk, hogy mi nem a szeretet. Folytatjuk ezt a Szentírás alapján, és ezen a héten néhány ellentétet és hasonlóságot is felfedezünk majd a szeretet tulajdonságai között. Ugyanarról a szeretetről beszélünk, mégis sokféle oldalról. Így vagyunk ezzel mi is, emberek. Ugyanaz az Isten teremtett meg minket, ugyanaz az Isten hív minket mindennap a szeretet gyakorlására, ugyanattól az Istentől kapjuk a szeretetet, hogy adjuk tovább, mégis annyira mások vagyunk, mint a többiek. Erre a későbbiekben az elmélkedések során itt-ott rá is világítunk, de a mai nap egészen arról szólhat, hogy nézzünk szét körünkben: kik vesznek körbe minket? Milyen emberek, milyen természetűek, milyen a kapcsolatunk velük? Rá tudunk-e mindenkinél (!) csodálkozni arra, hogy Isten őket is szereti és ők is ugyanolyan fontos személyek Isten szemében, mint bárki más? Elhisszük-e hogy mi is ugyanolyan fontosak vagyunk Isten szemében, mint bárki más? Ha nem tudjuk Krisztus szemén keresztül szemlélni magunkat, társainkat, a világot, nem fogjuk tudni befogadni Jézus szeretetét és nem fogjuk tudni továbbadni azt. Pedig bizony, ha az üdvösségre készülünk és az a legfőbb célunk, akkor ideje lenne elkezdeni gyakorolni a testvéri szeretetet, hiszen a mennyország sem más, mint: állandósult szeretet-kapcsolat Istennel és az emberekkel. Erre vagyunk hivatottak, ezt kell megélnünk mindennap, hogy imádjuk Istent és szeressük egymást. Nem elérhetetlen cél ez, csak attól kell tanácsot kérni, aki tud is adni: Jézustól…
