1995 nyarán jelenlegi elöljárónk még kispapként Gyímesfelsőlokon járt   a helyi plébánián papságra készülő fiatal testvéreivel. Amikor egyik éjszaka egy istenélmény kapcsán született meg a vágy, hogy egész életét odaszentelje azoknak, akik komolyan válaszolnak Isten üdvösségre hívó szavára, de gyengeségeik miatt szüntelen rászorulnak az irgalomra itt a földön és földi életük után is szükségük van még az irgalmasság tisztító tüzére. Abban segíteni minden embernek, hogy találkozzanak Krisztussal úgy, hogy ez boldog tisztulás legyen számukra. Ahogyan XVI. Benedek pápa írja a Spe salvi enciklikában: “A vele való találkozás égető tüze átalakít és megszabadít, hogy valóban önmagunkká váljunk. (…) Az ő tekintete, az ő szívének érintése meggyógyít bizonyos fájdalmas átváltoztatásban, mintegy „tűz által”. De ez a fájdalom boldog, amelyben az ő szeretetének szent hatalma lángként átjár bennünket úgy, hogy végre teljesen önmagunk, s ezáltal teljesen Istenéi leszünk.” A szemináriumi évek alatt és 1999-es pappá szentelése után is szüntelenül kereste ennek Isten akarata szerinti megvalósulásának útját. 2009-ben Párizsban és közösségünk védőszentjének, Vianney Szent Jánosnak sírjánál járva Ars-ban írásba is adva szándékát, elköteleződött amellett, hogy közösségben sokakkal éljen azokért, akiket Isten a szívébe ültetett. 2011-ben újabb két testvér köteleződött el, immáron a közösségben. 2012-ben a negyedik testvér is megérkezett Isten gondviselő szeretetéből. Mindezeket látva született bennünk a vágy, hogy felkeressük megyéspüspökünket, Bosák Nándor Debrecen- Nyíregyházi püspököt, aki 2015-ben engedélyezte Közösségünket.

Jelenleg Pócspetri-Máriapócs plébánia-házban élünk, s végezzük szolgálatunkat karizmáinknak megfelelően. Közösségünk vegyes férfi közösség, vagyis felszentelt (klerikus) és nem felszentelt (laikus) személyekből áll.

Jelenleg egy örökfogadalmas paptestvér, két laikus örökfogadalmas testvér, két egyszerű fogadalmas testvér (papnövendékek) és egy novícius testvér él a hármas evangéliumi tanács szerint– tisztaság, szegénység és engedelmesség – , és negyedik fogadalomként egészen odaszentelve Jézusnak minden, a földön az Isten felé tisztuló, haldokló és a tisztítótűzben szenvedő lélekért. Miközben magunk is állandó éberséggel járjuk az üdvösség felé utunkat, karizmánk szerint másokat is segítünk ebben lelkigyakorlatokkal, imáinkkal és az irgalmasság evangéliumának szüntelen hirdetésével. Tesszük ezt életünk tanúságtételével, kiadványok, előadások, tömegkommunikációs eszközök segítségével és zarándoklatok szervezésével, vezetésével. Ehhez kérjük a minden szentnél és angyalnál jobban tisztelt Szűz Máriát, az Irgalmasság Anyját, s Közösségünk védőszentjét, Vianney Szent Jánost.

Lelkiségünk a tisztuló lelkekért:

1. 1. Imádkozva szüntelen, felajánló imádsággal, az óraimával és más imádságokkal, hogy megnyílhasson ezen tisztuló lelkek szíve Istenünk irgalmasságának. Az Irgalmasság Anyjának szeplőtelen szívére és Vianney Szent János atyánk szerető közbenjárására bízva imáinkat, bízunk Jézus végtelen irgalmában, hogy kérésünk meghallgatásra talál.

1. 1. Cselekedve bárhol a világon, bármely munkakörben az irgalmasság jó hírét hirdetve a legkisebbektől, akik még nem ismerik az egyedül igaz Istent, s akit küldött, Jézus Krisztust, a legkitaszítottabbakig, akik testi-lelki szenvedéseikben, tőlünk várják a gondviselő, irgalmas Szeretet felemelő vigasztalását.

1. Szenvedve értük, velük, vagy akár helyettük a mi Urunknak ajánlva örömet, szenvedést, kudarcot és sikert, egész mindenünket. Kérve az Irgalmasság Anyjának közbenjárását, aki a szenvedés csúcspontján, a kereszt alatt, kapott küldetést, feladatot értünk, hozzánk.

Fogadalmunkkal és az így kiesdett kegyelmekkel azokra is figyelünk, akik a kárhozat útját járják, vagy azért mert nem ismerik az „Utat”, vagy azért mert letértek róla, segítve őket a tisztulás útjára Krisztushoz, minden eszközzel, ami jó.