Emberként kötelességünk törekedni a fejlődésre, a növekedésre, a tökéletesedésre. Habár sosem érhetjük el ebben a földi életben, hogy tökéletesen, hiba nélkül gyakoroljuk a szeretetet, mégis szüntelenül haladnunk kell azon az úton, melyet Isten kijelölt számunkra. Miért van szükségünk az Egyházra? Mert egyedül a szeretetet gyakorolni nem lehet. Ha másra nem irányulhat szeretetem, akkor magamat sem tudom szeretni, hiszen az nem szeretet, hanem öntetszelgés lesz. A szeretet feltételezi, hogy két fél van a szeretet köteléke két végén. Egy adó és egy befogadó, de ugyanakkor aki ad, egyben befogad is és fordítva, és így ez a kölcsönössé váló szeretet tud egy harmadik személy felé irányulni ez által életet adva. Ha sikerül megtapasztalnunk ezt a kölcsönös szeretetáramlást, akkor kaphatunk egy kis ízelítőt a mennyei öröm boldogságából. Mert ugyan teljesen tökéletessé csak a mennyországban leszünk, mégis megtapasztalhatjuk földi tisztulásunk útján a mennyei dicsőség előízét. Ha tudnánk, milyen csodálatos ajándékokat készít nekünk a Gondviselés nap, mint nap a másik ember által, nem lenne időnk elveszni hétköznapjaink apró-cseprő apróságaiban…
Segítő kérdések: Mit jelent számomra, hogy Isten Szentháromság? Mit jelent számomra az emberi szeretet? Hol kell fejlődnöm a szeretetet gyakorolva?
