„Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok…” 1Kor 13,2
Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok – mondja Szent Pál. Mit jelent ez, hogy semmi vagyok? Azt jelenti, hogy nem állhatok meg Isten szent színe előtt. Az Isten előtt, Aki maga a Szeretet. Hiszen hogyan tudnék én valaki lenni Isten előtt, ha nem fogadok el tőle semmit? Hiszen a legtöbb, amit Isten adhat számomra, az az Ő ingyenes, tökéletes szeretete, vagyis: Ő maga. Ha nem fogadom Őt be, ha Ő nincs bennem, akkor én sem lehetek Őbenne. Hiszen hogyan tudnám életem végén befogadni azt, akit nem ismerek, ha nem törekszem olyanná lenni, mint Ő? És nem arról van itt szó, hogy értéktelen lenne a prófétáló tehetség, a tudomány, a bölcsesség, a hit. Arról van szó, hogy mindazt a tehetséget szeretettel gyakorlom-e, melyet Istentől kaptam…
Segítő kérdések: Úgy tekintek-e mindennapi szolgálataimra (családi, baráti, munkahelyi…stb.), hogy abban Istent dicsőítem és szolgálom? Teherként, vagy ajándékként élem meg azt, hogy vannak feladataim, kötelességeim? Előfordul-e, hogy mindennapi tetteimbe belefásulok? Mik azok, amikkel sikerül újra felfedeznem szolgálataim természetfeletti voltát? Így nézzem át napom perceit…
