II. HÉT – 2. NAP

„A szeretet nem féltékeny” 1Kor13,4

A féltékenység egy nagyon nehéz és nagyon kényes kérdés. Ebben a részben a féltékenységről, mint negatív tulajdonságról van szó. Ugyanis a Szentírás egyéb helyein erényként ír arról, hogy féltékeny szeretettel szeretni valakit. Itt, a szeretet himnuszában, ami a féltékenység hátterében áll, ami tulajdonképpen megmérgezi a szeretetet, az az irigység és az önzőség. Ha valaki fontos számomra, és igazán őszinte szeretettel szeretem, akkor fontos számomra a másik épülése, fejlődése, élete. Élet pedig egy emberi kapcsolatból csak akkor születhet, ha egymás felé fordulva kinyílnak a társak a világ felé és befogadókká válnak. Ezt a kinyílást és befogadást akadályozza meg a féltékeny szeretet. De ne gondoljuk, hogy csak a párkapcsolatban lehet féltékenynek lenni. Bármilyen emberi kapcsolatban felütheti magát a féltékenység, sőt, kissé abszurdnak tűnhet, de akár élettelen tárgyra, tevékenységre, hobbira…stb. is lehet féltékenynek lenni. És természetesen, amint az emberi kapcsolat megrontója lehet a féltékenység, úgy válhat az ember részéről kísértéssé az Istennel való kapcsolatban is mérgezővé a féltékenység érzése. Ha őszinte, tiszta szeretettel fordulok a másik felé, s a másik embernek is helyén van az istenkapcsolata és emberi kapcsolatai, akkor kinyílunk a világ felé és nem lesz helye a féltékenységnek.

Segítő kérdések: Mi jut eszembe erről a témáról? Mit jelent számomra a féltékenység? Hol tapasztaltam meg életemben már a féltékenységet? Elbeszélgetek erről Jézussal, majd egy számomra fontos emberrel…

II. HÉT – 1. NAP

Emberi szeretet

Emberként kötelességünk törekedni a fejlődésre, a növekedésre, a tökéletesedésre. Habár sosem érhetjük el ebben a földi életben, hogy tökéletesen, hiba nélkül gyakoroljuk a szeretetet, mégis szüntelenül haladnunk kell azon az úton, melyet Isten kijelölt számunkra. Miért van szükségünk az Egyházra? Mert egyedül a szeretetet gyakorolni nem lehet. Ha másra nem irányulhat szeretetem, akkor magamat sem tudom szeretni, hiszen az nem szeretet, hanem öntetszelgés lesz. A szeretet feltételezi, hogy két fél van a szeretet köteléke két végén. Egy adó és egy befogadó, de ugyanakkor aki ad, egyben befogad is és fordítva, és így ez a kölcsönössé váló szeretet tud egy harmadik személy felé irányulni ez által életet adva. Ha sikerül megtapasztalnunk ezt a kölcsönös szeretetáramlást, akkor kaphatunk egy kis ízelítőt a mennyei öröm boldogságából. Mert ugyan teljesen tökéletessé csak a mennyországban leszünk, mégis megtapasztalhatjuk földi tisztulásunk útján a mennyei dicsőség előízét. Ha tudnánk, milyen csodálatos ajándékokat készít nekünk a Gondviselés nap, mint nap a másik ember által, nem lenne időnk elveszni hétköznapjaink apró-cseprő apróságaiban…

Segítő kérdések: Mit jelent számomra, hogy Isten Szentháromság? Mit jelent számomra az emberi szeretet? Hol kell fejlődnöm a szeretetet gyakorolva?

I. HÉT – 7. NAP

Összegzés

 A mai csendes imaidőben visszanézek az elmúlt hetemre. Minden napot egyesével végigtekintek imádságban Jézussal, hogy mennyire sikerült megélni az evangéliumot az eseményekben. Melyik volt a legnehezebb és legkönnyebb napom? Melyik volt a legörömteljesebb és legfájdalmasabb napom? Mikor volt sikerem és kudarcom? A héten tapasztalt élményeimet leírom egy lapra/füzetbe, és ha van olyan ember környezetemben, akivel mély, lelki kapcsolatban vagyok, megosztom vele a hetemet…

I. HÉT – 6. NAP

„A szeretet jóságos” 1Kor 13,4

 Sokan vagyunk emberek, sokfélék vagyunk. Így aztán egészen eltérően tudunk értelmezni különböző dolgokat. Ha megkérdeznénk sokakat (azt akár meg is tehetjük napunk folyamán) arról, hogy mit jelent számukra az, hogy valaki jóságos, sokféle véleményt kapnánk. Ezért arra kell hagyatkoznunk, aki a legjobban meg tudja mondani számunkra, hogy mit is jelent jóságosnak lenni, ez pedig maga Isten. Hiszen cselekedeteink nem egymáshoz mérten lesznek jók, vagy rosszak, hanem csakis Isten a mérce. Jóságos az, akinek minden gondolata, cselekedete, szándéka a jóra irányul. Ez a keresztény ember életében pedig maga Jézus Krisztus. Egy-egy szituációban, amikor dilemma helyzetbe kerülünk – márpedig akad ilyen helyzetből jócskán – mindig azt kell megkérdeznünk Jézustól, hogy Ő mit tenne. Ehhez azonban, hogy halljuk Őt, ismernünk kell Őt. Magunkba kell szívnunk nap, mint nap az Ő szavait a Szentírás által. Csak így alakulhatunk jóságossá, olyan jóságos emberré, akivé Ő akar alakítani minket. Ne féljünk Jézust kérni, hogy tegye minden cselekedetünket, gondolatunkat jóságossá, amint az Ő maga is jóságos, hiszen Ő a Szeretet: mert a Szeretet jóságos.

 Segítő kérdések: Mit jelent számomra az a szó, hogy jóságos? Átnézem napomat, hogy Jézus mércéjével mennyire sikerült jóságosnak lennem? Milyen gondolatok foglalkoztatnak a nap folyamán – jó tükör lehet ez előttem, hogy mi van bennem és merre tartok…

I. HÉT – 5. NAP

„A szeretet türelmes” 1Kor13,4

A türelem nagy erény…szokás mondani, már-már közhelynek számít. Pedig milyen igaz. De amint sok más erényről, erről is el lehet mondani, hogy meg lehet így is és úgy is élni. Akárcsak a jótékonykodás, alamizsnálkodás: attól, hogy adok, még nem biztos, hogy adtam. Attól, hogy kivárok valamit, mert türelmes vagyok, nem biztos, hogy az a várakozás saját és mások üdvösségére válik. A Szeretet türelmes, vagyis Isten türelmes. És milyen jó ez nekünk! Mondhatni az életünket köszönhetjük annak, hogy Isten türelmes: hányszor és hányszor mondhatott volna már le rólunk Isten. Hányszor fordul elő, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel, elesésekkel megyünk a gyóntatószékbe. Bizonyos helyzetekben különösen is nehéz szeretettel gyakorolni a türelmet: ha szerettünk, vagy saját magunk egészsége kerül veszélybe, ha olyan emberrel szemben kell türelmesnek lennünk, akit nem annyira szívlelünk, ha értelmetlennek tűnik várakozásunk és úgy kell türelmesnek lennünk…stb.

Segítő kérdések: Hogyan állok én a hétköznapi várakozásokhoz? Mivel szoktam eltölteni a várakozásra szükséges időt: másokon gondolkodom, esetleg Jézussal beszélgetek lelkemben, esetleg bosszankodom a várakozáson? Mit jelent számomra a türelmes szeretet? Hogyan tehetem érdemszerzővé azokat a pillanatokat, amikor türelmesnek kell lennem, még ha nehéz is? Ki irányába szoktam különösen is türelmetlen lenni: mások, saját magam, vagy esetleg Isten irányába? Ezek alapján nézzem meg egy átlagos napomat és imádkozzam azt át Jézussal…