Láttuk, hogy a féltékenység alapja is egy főbűn, akárcsak a kérkedésé: mégpedig ez esetben a gőg és hiúság. Akinek élete szeretettel van átitatva, akinek élő istenkapcsolata van, annak életében azért nem fér el a kérkedés, mert jól tudja, hogy önmagától semmire sem képes, minden, amit meg tud tenni életében és minden, amit kap, az Isten ingyenes ajándéka. Így nincs mivel kérkedni. Az ilyen élet engedelmességet szül, és egészen elmélyíti az isten – és emberkapcsolatokat. És hát vágyhat-e valaki ezen a földön többre, minthogy minél mélyebben, tisztábban, őszintébben élhessen szeretetben Istennel és felebarátokkal? Merthogy tulajdonképpen ez lesz az üdvösség is: állandósult szeretetkapcsolat Istennel és az emberekkel. És ott nem fér el a kérkedés. Mert aki tisztában van azzal, hogy önmagától semmire sem képes, az tisztelni fogja a másikat, hiszen észreveszi a másik ember képességeit, talentumait és felfedezi benne, hogy mennyire szeretheti Isten őt is, ha ennyi minden jóval elhalmozza. Nagy titok, amit Isten nap, mint nap nekünk ad, csak fel kell fedezni, meg kell találni, rácsodálkozni és megőrizni szívünkben. S ha ez sikerül, nyoma sem lesz életünkben a kérkedésnek és egy picivel megint közelebb kerülhetünk a tökéletes szeretet megéléséhez.
Segítő kérdések: Mit jelent számomra a tökéletes szeretet? Szoktam-e bármivel kérkedni? Előfordult-e, hogy kérkedtem valamivel? Milyen érzést váltanak ki belőlem a kérkedő emberek? Ma tudatosan figyelek erre a dologra napomban, s ha kérkedő emberrel találkozom, megpróbálom őt is szeretni…mert Isten őt is szereti…