„Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem” 1Kor 13,3
Épphogy bezárultak az Irgalmasság Kapui, épphogy véget ért az Irgalmasság Rendkívüli Szent Éve, máris megint belebotlunk egy irgalmasság cselekedetbe. Ezen viszont egyáltalán nem kell meglepődnünk, hiszen Isten egyik legfőbb tulajdonsága az irgalom. Így nem szemlélhetjük a Szeretet-Istent anélkül, hogy ne lebegne szemünk előtt az Ő irgalma. És látni fogjuk, ahogy haladunk előre az adventben, hogy időről időre hallatt magáról Isten Irgalma. Nagy figyelmeztetés számunkra ez a szentírási szakasz: hiába adakozok, hiába teszek jót, hiába segítem ki a másikat, ha azt nem irgalomból, ha azt nem szeretetből teszem. Nem tudok szeretet-tettet végrehajtani, ha nem működik bennem a szeretet, ha nem tudok azonosulni a szeretettel, ha nem tudom azt magamévá tenni. Ezt pedig csak úgy tudom megtenni, ha napi, élő kapcsolatban vagyok azzal, Akitől származik az igazi, tökéletes, romlatlan Szeretet, vagyis Istennel. Ez a szentírási szakasz arra hív, hogy megvizsgáljam napjaimat, mennyire viszem magammal Jézust, mennyire élő az én kapcsolatom Vele, mennyire tud Ő irgalmas szeretettel lenni általam a többi emberhez…
Segítő kérdések: Mi jut eszembe először, amikor alamizsnára gondolok? Miért ez jut eszembe, helyes-e? Tudok-e úgy jótékonykodni, hogy egészen háttérbe helyezem magam, s csak az fontos, hogy a másik kapjon?
