„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom…”1Kor 13,1
Nagy ajándékot kapott minden ember Istentől. Habár mind-mind mások vagyunk, más-más talentummal rendelkezünk, egyazon Főtől származik minden kegyelem és tehetség, melyeket alkalmazni tudunk hétköznapjainkban. Mily csodálatos, hogy szólni tudunk egymáshoz, odafordulhatunk egymáshoz, hogy egymásra tudunk hangolódni. Szent Pál által Isten azonban figyelmeztet minket: minden szavunk semmibe vész, sőt, még rombolni is képes, ha nem szeretetből hagyja el ajkunkat. Milyen is a pengő cimbalom? Megszólal, hangja tovaszáll a térben és egy pillanat múlva már sehol sincs. Így van az az ember is, akinek nem irányul minden szava Isten dicsőítésére és az emberek szeretetére: nem marad az meg az örök életre…
Segítő kérdések: Milyen talentumokat kaptam Istentől, melyeket az Ő dicsőségére és embertársaim javára kell fordítanom? Szoktam-e feleslegesen beszélni? Vajon minden szavam, mely elhagyja ajkamat, azért hangzik, hogy szeretetet, vigasztalást, bátorítást, reményt nyújtson a másiknak? Szoktam-e engedni, hogy a másik szava szóljon az enyém helyett a szeretet jegyében? Nézzem végig mai napomat: szeretet van-e hallgatásomban, vagy éppen beszédemben…
